Az emberi tevékenységek mind jelentősebb környezeti hatásait a tudomány képviselői már a 20. század első évtizedeiben vizsgálták, de – az évszázad közepétől felgyorsuló gazdasági és technológiai fejlődés növekvő változatosságú és mértékű „nem szándékolt” következményeinek észlelése nyomán – az 1970-es évektől a sokirányú nemzetközi kutatási együttműködés segítette elő a pontosabb eredmények elérését és konkrétabb ajánlások megfogalmazását. Ez utóbbiak azáltal váltak lehetővé, hogy a folyamatokról már több, részletesebb és pontosabb megfigyelési adat állt rendelkezésre, valamint azok hatásai néhány évtized után értek el valamilyen kritikus és ezáltal kellőképpen azonosítható szintet. Az együttműködés az egyes környezeti elemek, folyamatok, problémák kapcsán számottevő mértékben a tágan vett környezettudomány ágaihoz kötődően alakult ki, beleértve a nemzetközi intézmények, szövetségek létrehozását, az azok által kezdeményezett tudományos eseményeket, programokat, értékeléseket. Emellett valamely témakörben a kutatási, „szintetizálási” tevékenységet intézmény- és tudományközi kapcsolatok is segítették (pl. az ICSU interdiszciplináris bizottságainak keretében). Az alábbiakban néhány ilyen problémakörben mutatjuk be a nemzetközi környezettudományi együttműködés fejlődését. Számos más, környezeti témakörben – jellegében hasonlóképpen, de konkrétumaiban nyilván eltérő módon – alakultak a tudományos „azonosítás”, a politikai együttműködés és az intézményesülés folyamatai (az ózonréteg veszélyeztetése; a természeti katasztrófák kutatása és hatásaik mérséklése; a természeti erőforrások fenntartható és nem fenntartható hasznosítása; a nitrogénnal és a foszforral, természeti körforgásukkal is kapcsolatos problémák1 stb.).