Az állam többféleképpen is beavatkozhat a kockázatitőke-piaci folyamatokba. Megkülönböztetjük a tisztán állami beavatkozást, amikor az állami tőkealap-kezelő helyez ki állami forrásokat. Ezt nevezik közvetlen állami beavatkozásnak is. A másik lehetőség, amikor a privát szektorral együttműködve avatkozik be az állam. Az ilyen együttműködés megnyilvánulhat abban, hogy az állam adja részben a forrásokat, amelyeket a privát kockázati tőkealap-kezelő helyez ki (hibrid finanszírozás), illetve a másik formája, amikor a befektetés az állami és a privát tőkealap-kezelő együttműködésében valósul meg, azaz mind állami tőkealapból, mind magán kockázati tőkealapból kap tőkebefektetést a társaság. A szakirodalom a világ minden táján foglalkozott az állami beavatkozás hatásainak vizsgálatával. A tisztán állami beavatkozással kapcsolatban a legtöbb kutatás azt találta, hogy az kiegészíti a magánpiaci befektetéseket, viszont a privát kockázatitőke-befektetésekhez képest jellemzően rosszabb kiszállási (exit) teljesítménnyel rendelkezik. A hibrid típusú állami-privát partnerséget általában hatékonyabbnak találták a kutatók, mint a tisztán állami beavatkozást. A közép-kelet-európai régióban megvalósult hibrid típusú állami-privát partnerséget kritika érte többek között a privát alapkezelők kiválasztása és az elszámoltatás hiánya miatt. Az állami-privát partnerségen belül a co-investment formában folyósított befektetésekről megállapították, hogy jellemzően hatékonyabbak, mint a kizárólag állami vagy privát fél által finanszírozott befektetések. Az állam kockázatitőke-piaci beavatkozását a piacon előforduló kudarcok indokolják, amelyek az inkubációs fázisú befektetéseknél a leghangsúlyosabbak. Piaci kudarcként értelmezhetők a fiatal társaságok esetében egyrészt az elérhető múltbeli információk hiánya miatt kialakuló információs aszimmetria, másrészt a befektetés csekély összegéhez képest magas befektetéselbírálási, ún. tranzakciós költségek. Az állami beavatkozást indokolják továbbá a fiatal vállalkozásokhoz köthető pozitív externáliák, melyek közül kiemelendő a magas innovációs hozzáadott érték. A piaci kudarcok és a pozitív externáliák miatt az állami beavatkozás az inkubációs szakaszban a legindokoltabb, és a kutatók szinte kizárólag pozitív kritikával illették világviszonylatban. Ez a fajta beavatkozás elsősorban inkubátorok és üzleti angyalok támogatásával valósul meg. A kockázati tőkeprogramok tervezőinek adott főbb kutatói javaslatokat összegezve a következő négy pont fogalmazható meg: 1) a programok ne versenyezzenek se egymással, se a privát szektorral, 2) az államnak a vállalkozásokat az inkubációs fázistól kezdve kell finanszírozással támogatni és folytatni azt a fejlődés további fázisain át, 3) a periferiális régiókban történő forráselosztás legyen helyi intézményekre bízva, és végül 4) az állami beavatkozás egészüljön ki indirekt ösztönzőkkel, például adókedvezményekkel.