Horváth Barna 1896-ban született Budapesten. Sajátos kritikai racionalizmusának szellemében európai szinten művelte a jogbölcseletet a két világháború közötti időszakban, majd emigrációját követően az Amerikai Egyesült Államokban. Vitathatatlanul a XX. századi magyar jogtudomány nagy alakjai közé tartozik. Ebben a korszakban – és munkásságának későbbi hatását tekintve is – egyenrangú, elismert tagja volt az euroatlanti kultúrkör tudományos közösségének. A szinoptikus jogelmélet kidolgozása köré rendeződő életművének eredetisége nem kérdőjelezhető meg, jelentőségét számunkra az teszi különösen aktuálissá az európai integráció szellemtörténeti helyzetében, hogy az nem merült ki a puszta alkalmazkodásban, azoknak a jellegzetes nézőpontoknak és problémafelvetéseknek a megismétlésében, melyeket akkoriban a kontinentális és angolszász jogfilozófiai gondolkodás paradigmatikus áramlatai képviseltek. Ezt mindenekelőtt német nyelven írott fő műve, a Rechtssoziologie bizonyítja, amelyben kísérletet tett az európai jogfilozófia külön pályákon fejlődő áramlatainak közös szemléleti alapra helyezésére. A versengő nézőpontok és elméleti teljesítmények szinoptikus összehangolására irányuló vállalkozása, a társadalom, a történelem, a kultúra és a jog elméleteinek szociológiai megalapozása kifejezetten eredeti magyar szellemi termék. Az utókor egybehangzó értékítélete szerint Horváth Barna ezzel döntő módon járult hozzá a magyar jogbölcselet szellemi horizontjának kitágításhoz, a jogelméleti kutatás új fejlődési szintre emeléséhez, a jogtudományi hagyomány elmélyítéséhez.