Boros János

Immanuel Kant


A jó princípium harca az emberért

A következőkben „Kant […] amellett szeretne érvelni, hogy ha morálisan jó beállítódást veszünk fel, bennfoglaltan Isten Fiában is hiszünk és ezáltal jogosan remélhetjük, hogy ’Istennek tetsző’ emberek leszünk”.1 A beállítódás döntés kérdése, a sötét erőkkel Kant szembehelyezi az isteni végzés tárgyát, a morális tökéletességre jutott embert, emberséget és emberiséget, melyhez az Isten által biztosított teljes boldogság is hozzá tartozik. Isten az örökkévalóságban elgondolta az embert, saját képére, vagyis végső soron önmagáról alkotott gondolata, eszméje alapján megalkotta az ember eszméjét, egyszülött fiát, akiben megteremtette a világot. Az eszmék Kantnál észfogalmak, a tapasztalat nem igazolhatja őket, viszont szabályozzák az értelem tapasztalati fogalmainak működését és gyakorlati elvekként meghatározzák cselekvéseinket. A gyakorlati ész a maga tárgyát a tettben hozza létre, a morális cselekvésben az ember létrehozza az Istennek tetsző, Istenhez hasonlító embert. Azért tetszünk Istennek, mert eszünket, eszméinket, fogalmainkat az általa adott törvények szerint használjuk, vagyis együttműködünk saját magunk Isten általi teremtésében.

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave