Boros János

Immanuel Kant


A magánjog mint axiomatika

A kiindulás a szubjektum, ahol az én önmagának evidens öntudata, az én gondolkodom tudata, melynek minden gondolkodásomat és tudatos (tehát etikailag értékelhető) cselekvésemet kísérnie kell tudnia. A Kant utáni fejlemények ugyan historizálják, naturalizálják, pszichologizálják, pszichoanalizálják, nyelvivé teszik, hermeneutizálják vagy dekonstruálják az önmagának jelenlévő ént, ám Kant mindezen irányzat képviselőjének azt válaszolná, hogy ezek a pozíciók maguk is elgondoltak, és az elgondoló eredetileg nem a történelem, nem a nyelv, nem a tudatalatti, nem az értelmezés, és nem maguk a dekonstruált összefüggések, hanem az, aki vagy ami ezeket elgondolja. Gondolati konstrukciók, melyek mögött mint szükséges feltétel ott van az „én gondolkodom” öntudattal rendelkező gondolkodó. A történelemről, a mélylélekről, a nyelvről az ember gondolkodik, akinek énje van, és tudja, hogy éppen dekonstruál vagy pedig azt állítja, hogy gondolkodása történetileg és nyelvileg feltételezett. Nincs történelem mint tudomány, ha nincs ott valaki, aki azt mondja, „én gondolkodom” a történelemről, miközben gondolkodom róla, és e gondolás során folyamatosan képes vagyok gondolni, hogy én gondolom és én gondolkodom. De természetesen olyan lényekről sem lehetséges történelem, mint tudomány, ahol a vizsgálat alanyai nem tudatos, gondolkodó, cselekvéseiket megfontoló, és cselekvéseik megfontolása közben magáról a megfontolásról is tudó szubjektumok. Az „én gondolkodom” szubjektuma mintegy önmaga tapasztalati énjének sokféle megvalósulását vizsgálja a múltban – ez a történelem. A köveknek, békáknak vagy úthengereknek nincs az oksági folyamatokon túli történelmük, nincs olyasmijük, aminek folyamatát csak a tudatosság és a döntési szabadság befolyásolhatja, bármik is legyenek ezek.

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave