Boros János

Immanuel Kant


A jogállapot

Kant szerint a birtoklás a természeti állapotban nem, csak a jogállapotban lehet biztonságos. „A jogállapot […] emberek közötti viszony, amelyben megtalálhatók annak kizárólagos feltételei, hogy mindenki hozzájuthasson jogához, az említett állapot lehetőségének formális elvét pedig egy általános törvényhozó akarat eszméje szerint tekintve, nyilvános igazságosságnak nevezik.”1 Az ember közösségi életében az igazságosságra úgy van szüksége, mint a szomjúhozónak a pohár vízre, az éhezőnek a falat kenyérre. Ahogy víz és táplálék nélkül nincs testi élet, úgy szabadság nélkül nincs morálra, a jóra elkötelezhető élet, igazságosság nélkül pedig nincs stabil, biztonságos emberi együttélés. Az igazságosság a társadalom cementje, garantálja, hogy mindenki megkapja ami jár, pontosabban ami járhat neki, miközben ő is mindent megtesz, hogy ugyanezt embertársai is megkapják. A kijelentő mód (jár) arra vonatkozik, hogy a jogot és a jogszolgáltatást mindenkinek egyenlő mértékben, feltétel nélkül meg kell kapnia. Ez a priori eredetű, a tiszta ész szolgáltatása, és mint ilyen nem korlátozhatja semmi, mennyiségi határa nincs, mert nem mérhető. A feltételes mód (járhat), a közösség igazságos elosztásában a szükséges anyagi javak osztását jelölheti: nem biztos, hogy a közösség képes minden anyagi feltételt biztosítani az egyén és családja életéhez. Lehet, hogy a közösségnek nincsenek kielégítő forrásai, és erről mindenkinek egyénileg kell gondoskodnia. A közösség erőforrásai az egyének erőforrásainak összetevéséből adódnak, mely egyebek mellett az államokban kötelező adózásban manifesztálódik. A közösség jogot, vagyis igazságosságot bármennyit tud szolgáltatni – az élethez szükséges megszámlálhatókat, élelmet, lakást viszont nem. Csak kivételes esetben várhatom el a másik embertől és a társadalomtól, hogy anyagi ellenszolgáltatás, saját hozzájárulás és erőfeszítés nélkül házat építsen nekem és tápláljon. Ha mindenki a másiktól várja ezt el, akkor a társadalom teljesítmény, eredmény és felelősség nélküli elváráshalmaz, a kinyújtott segítségkérő kezek képzetlen és felelőtlen összessége lesz. Az, hogy a társadalom mennyi anyagi forrást biztosít az egyedeknek az igazságosság elvei szerint, az anyagi lehetőségek és megegyezések kérdése.

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave