Kant szerint a birtoklás a természeti állapotban nem, csak a jogállapotban lehet biztonságos. „A jogállapot […] emberek közötti viszony, amelyben megtalálhatók annak kizárólagos feltételei, hogy mindenki hozzájuthasson jogához, az említett állapot lehetőségének formális elvét pedig egy általános törvényhozó akarat eszméje szerint tekintve, nyilvános igazságosságnak nevezik.”1 Az ember közösségi életében az igazságosságra úgy van szüksége, mint a szomjúhozónak a pohár vízre, az éhezőnek a falat kenyérre. Ahogy víz és táplálék nélkül nincs testi élet, úgy szabadság nélkül nincs morálra, a jóra elkötelezhető élet, igazságosság nélkül pedig nincs stabil, biztonságos emberi együttélés. Az igazságosság a társadalom cementje, garantálja, hogy mindenki megkapja ami jár, pontosabban ami járhat neki, miközben ő is mindent megtesz, hogy ugyanezt embertársai is megkapják. A kijelentő mód (jár) arra vonatkozik, hogy a jogot és a jogszolgáltatást mindenkinek egyenlő mértékben, feltétel nélkül meg kell kapnia. Ez a priori eredetű, a tiszta ész szolgáltatása, és mint ilyen nem korlátozhatja semmi, mennyiségi határa nincs, mert nem mérhető. A feltételes mód (járhat), a közösség igazságos elosztásában a szükséges anyagi javak osztását jelölheti: nem biztos, hogy a közösség képes minden anyagi feltételt biztosítani az egyén és családja életéhez. Lehet, hogy a közösségnek nincsenek kielégítő forrásai, és erről mindenkinek egyénileg kell gondoskodnia. A közösség erőforrásai az egyének erőforrásainak összetevéséből adódnak, mely egyebek mellett az államokban kötelező adózásban manifesztálódik. A közösség jogot, vagyis igazságosságot bármennyit tud szolgáltatni – az élethez szükséges megszámlálhatókat, élelmet, lakást viszont nem. Csak kivételes esetben várhatom el a másik embertől és a társadalomtól, hogy anyagi ellenszolgáltatás, saját hozzájárulás és erőfeszítés nélkül házat építsen nekem és tápláljon. Ha mindenki a másiktól várja ezt el, akkor a társadalom teljesítmény, eredmény és felelősség nélküli elváráshalmaz, a kinyújtott segítségkérő kezek képzetlen és felelőtlen összessége lesz. Az, hogy a társadalom mennyi anyagi forrást biztosít az egyedeknek az igazságosság elvei szerint, az anyagi lehetőségek és megegyezések kérdése.