Immanuel Kant
Kant életrajzi adatai1
1724 | Április 22-én születik Königsbergben. |
1730–32 |
Az elővárosi „Hospitalschule”-be jár iskolába. |
1732–40 |
A pietista Collegium Fridericianum középiskola diákja. |
1737 | Anyja halála. |
1740–46 |
A königsbergi egyetemen filozófiát, matematikát, természettudományokat és teológiát tanul. |
1746 | Apja halála. Gedanken von der wahren Schätzung der lebendigen Kräfte (Gondolatok az élő erők igazi értékeléséről). Az egyetemen benyújtott tanulmány. Megjelenés: 1749. |
1747–54 |
Házitanító egymás után három Königsberg környéki családnál |
1755 | Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels (Általános természettörténet és az ég elmélete). Magiszteri fokozat De igne című írásával. Habilitáció Nova dilucidatio művével. |
1756 | Három tanulmány a lisszaboni földrengésről. Sikertelen pályázat a logika és metafizika professzori székre. (Az eset 1758-ban megismétlődik.) |
1764 | Nem fogadja el a fölajánlott poetika (Dichtkunst) katedrát. |
1766 | Alkönyvtáros a királyi könyvtárban. |
1769 | Nem fogad el egy erlangeni professzori meghívást. |
1770 | Nem fogadja el a jénai egyetem felajánlott katedráját. A logika és a metafizika egyetemi tanára a königsbergi egyetemen. |
1781 | Kritik der reinen Vernunft (A tiszta ész kritikája). |
1783 | Prolegomena zu einer jeden künftigen Metaphysik (Prolegomena minden eljövendő metafizikához). Kant házat vesz magának. |
1784 | Idee zu einer allgemeinen Geschichte in weltbürgerlicher Absicht (Az általános történelem eszméje világpolgári szándékkal). Beantwortung der Frage: Was ist Aufklärung? (A kérdés megválaszolása: Mi a felvilágosodás?) |
1785 | Grundlegung zur Metaphysik der Sitten (Az erkölcsök metafizikai alapvetése) |
1786 | Metaphysische Anfangsgründe der Naturwissenschaft (A természettudomány metafizikai kezdetei) A nyári szemeszterben az egyetem rektora. Külső tagja a Berlini Tudományos Akadémiának. |
1787 | Kritik der reinen Vernunft – második kiadás. |
1788 | Kritik der praktischen Vernunft (A gyakorlati ész kritikája) Nyári szemeszter: második rektorátus. |
1790 | Kritik der Urteilskraft (Az ítélőerő kritikája) |
1793 | Die Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft (A vallás a puszta ész határain belül) |
1794 | A Pétervári Tudományos Akadémia tagja. |
1795 | Zum ewigen Frieden (Az örök békéhez) |
1796 | Júliusban tartja utolsó előadását. |
1797 | Die Metaphysik der Sitten (Az erkölcsök metafizikája) |
1798 | A Sienai Tudományos Akadémia tagja. Der Streit der Fakultäten (A fakultások vitája) Anthropologie in pragmatischer Hinsicht (Antropológia pragmatikus vonatkozásban) |
1803 | Októberben súlyosan megbetegedik. |
1804 | Február 12-én meghal. |
Tartalomjegyzék
- Immanuel Kant
- Impresszum
- Előszó a második kiadáshoz
- Elöljáróban
- A gondolkodástörténet fordulata
- A tiszta ész kritikája. Mit tudhatok?
- Indokok Kant Kritikájának olvasására
- A tiszta ész kritikája szerkezete
- Előszó az első kiadáshoz
- Előszó a második kiadáshoz
- Bevezetés A tiszta ész kritikájához
- A mű felépítése
- A transzcendentális esztétika
- A transzcendentális logika
- A transzcendentális analitika
- A tiszta értelmi fogalmak, a kategóriák
- A kategóriák metafizikai dedukciója
- A kategóriák transzcendentális dedukciója
- A kategóriák eredete és függetlensége
- Kant dedukciófogalma a kritikai korszakban
- A dedukció fogalma
- Történeti aspektus. Dedukciós iratok – Deduktionsschriften
- A dedukciók gyakorlata
- A jogi dedukció argumentatív formája
- A transzcendentális dedukció stílusa
- A bizonyítás módszere
- Reflexió (Überlegung)
- Vizsgálat (Untersuchen)
- Az appercepció egysége
- A kategóriák transzcendentális dedukciójának érvelési struktúrája
- A tiszta értelmi fogalmak, a kategóriák
- A kategóriák transzcendentális dedukciója
- A transzcendentális dedukció első lépése (15–21. §). A transzcendentális öntudat minden szintézis eredete – Kategóriák nélkül nincs objektív megismerés
- A megismerés szintézisének eredete a transzcendentális öntudat (15–17. §)
- A kategóriák adják az egységet (18–20. §)
- A transzcendentális dedukció második lépése (22–27. §). A kategóriák alkalmazásának határa: a lehetséges tapasztalat köre
- Az önismeret
- Eredetdimenzió – ismeret és önismeret, gondolkodás és önelgondolás (Heidegger)
- A természet ismerete
- A transzcendentális dedukció első lépése (15–21. §). A transzcendentális öntudat minden szintézis eredete – Kategóriák nélkül nincs objektív megismerés
- Az alaptételek analitikája
- A transzcendentális dialektika – Valódi harc vagy bábjáték?
- A módszer transzcendentális tana
- Indokok Kant Kritikájának olvasására
- A gyakorlati ész kritikája. Mit tegyek?
- A gyakorlati ész fogalmai
- Az erkölcsiség fogalma. A jó akarat – a teljességgel jó ideája
- A kategorikus imperatívusz. Az erkölcsiség fogalma, véges észlényekre alkalmazva
- A maximák
- Az általánosítás
- A kategorikus imperatívusz procedúra
- Az akarat autonómiája
- A morális törvény hitelesítése és igazolása
- Az ész ténye
- A jó hat fogalma Kantnál – John Rawls szerint
- Formális invencionizmus, tartalmi konstruktivizmus, esetleges szükségszerűség
- A mű előzményei
- Az erkölcsiség fogalma. A jó akarat – a teljességgel jó ideája
- A mű felépítése
- A tiszta gyakorlati ész analitikája
- A tiszta gyakorlati ész dialektikája
- A gyakorlati ész fogalmai
- Az ítélőerő kritikája
- A harmadik kritika különössége
- Előszó Az ítélőerő kritikájához
- Bevezetés Az ítélőerő kritikájához
- Az esztétikai ítélőerő analitikája
- A szép analitikája
- A minőség (1–5. §)
- A mennyiség (6–9. §)
- A viszony (10–18. §)
- A modalitás (18–22. §)
- A fenséges analitikája
- A matematikai fenséges
- A dinamikai fenséges
- Az esztétikai reflektáló ítéletek természete
- A tiszta esztétikai ítéletek dedukciója
- Az ízlés elve: az általában vett ítélőerő szubjektív elve (35. §)
- Az ízlésítéletek dedukciója (36–38. §)
- Az ízlés meghatározásai (39. §)
- A kész ízlésítélethez érdek is kapcsolódhat (41. §)
- Az ízlésítélet és a morális ítélet érzése (42. §)
- A művészet (43–45. §)
- A művészet alkotója, a zseni
- Miért nem mindenki zseni?
- A szép analitikája
- Az esztétikai ítélőerő dialektikája
- A teleológiai ítélőerő analitikája
- A teleológiai ítélőerő dialektikája
- A harmadik kritika különössége
- A vallás a puszta ész határain belül
- A vallásfilozófiai mű értelmezési lehetőségei
- A vallásfilozófiai mű címe
- A rossz, a jó és az emberi természet
- A jó és a rossz elv harca az ember fölötti uralomért
- Az ember: gyökeresen rossz?
- A jó princípium harca az emberért
- A jó elv felülkerekedése
- A jó elv érvényesítése
- Isten vallási szolgálata általában
- A vallásfilozófiai mű értelmezési lehetőségei
- A tiszta közösségi ész kritikája Kant jog- és államelmélete
- A jog a priori felépítésének fogalmi előkészítése
- Igazságosság az egyén felől kiindulva: a magánjog
- A magánjog mint axiomatika
- Jog-ismeretelméleti kérdés
- A magánjog minden jog alapja
- A jogállapot
- A jogállapot feltétele a közjog
- Az államjog
- Az állam eredete: szerződés
- Az ellenállás joga
- Jogbiztonság a gravitáció erejével
- Az állami büntetőjog
- A nemzetközi jog
- A világpolgári jog
- Az örök béke
- A jog a priori felépítésének fogalmi előkészítése
- „Mit szabad remélnem?” Kant történelemfilozófiája
- Kant életrajzi adatai
- Bibliográfia
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2021
ISBN: 978 963 454 740 2
Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.
Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero