Boros János

Immanuel Kant

A módszer (a priori – a posteriori ítéletek)

Anélkül, hogy a „módszer” kifejezést használná, az elgondolás, feltárás módját keresve Kant kijelenti, „[s]zükségünk van valamely ismertetőjelre, melynek révén biztos módon megkülönböztethetjük a tiszta ismeretet az empirikustól”.1 A Bevezetés II. fejezetének címében megfogalmazza a keresett módszer kiinduló állítását, mely szerint „[b]irtokunkban vannak bizonyos a priori ismeretek, és még a közönséges értelem sincs soha meg nélkülük.”2 A kérdés azonban, hogyan találjuk meg ezeket az ismereteket, és vajon ismeretek-e ezek, azaz olyanok, amelyeket a megismerés képessége vagy folyamata eredményének nevezhetünk. Vagyis olyanok-e ezek, amelyek a megismerő képességhez hozzájárulnak, vagy oda belépnek, és ezáltal válnak ismeretekké, valamiről, amitől, ahonnan beléptek a megismerő apparátusba. Feltételezve természetesen, hogy a megismerés valami másra vonatkozik, mint maga a megismerő. Ez utóbbi értelemben azt kell állítanunk, hogy nem ismeretek, amennyiben ahhoz, hogy ismeretekkel rendelkezzünk, valami másnak kell belépnie a megismerő struktúrákba. A megismerő struktúrába történő belépést Kant tapasztalatnak nevezi, és ha a megismerés valami másról szól, mint maga a megismerés feltételeként szolgáló megismerő struktúra, akkor nyilvánvaló, hogy „tiszta” ismeretekkel nem rendelkezhetünk.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero