Boros János

Immanuel Kant

Az idő

Az idő tárgyalási szerkezete párhuzamos a térével. Az idő a belső érzék formája, és mint ilyen megelőzi a tér szemléleti formáját. Az empiristákkal szemben kiemeli, hogy az idő nem empirikus fogalom, amelyet valamely tapasztalatból vontunk el. Az egyidejűség és egymásutániság nem jelenne meg az elmében, ha az idő képzete nem lenne meg a priori alapként. Hogy további érvet hozzon az empirikusokkal szemben, akik az időt valódi létezőnek tartják, azt állítja, az idő szükségszerű képzet, amely minden szemléletet megalapoz. A jelenségek tekintetében az időt nem szüntethetjük meg, annak ellenére, hogy a jelenségeket elvehetjük az időből abban az értelemben, hogy egyetlen jelenség sem szükségszerű, hogy egy adott időpontban megjelenik. De hogy a megjelenéshez idő kell, az szükségszerű, hiszen van a megjelenés előtt valami, a megjelenés folyamata, és utána. Az idő tehát szükségszerű, a priori adottság. Csak benne lehetségesek a jelenségek, hiszen nem tudjuk a világot egyszerre, csak szukcesszíve felfogni, és a világ elénk táruló dolgai is folyamatosan változnak, amit szintén nem tudunk egy pillanatban szemlélni.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero