Az értelem tiszta fogalmainak megtalálásához és megértéséhez azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy milyen az értelem funkcionálási módja, hogyan, milyen tevékenység, milyen működés által végzi megismerő tevékenységét. Egy működési módot, ezzel szorosan összefüggő szerkezetet, működő egységet azáltal lehet megismerni, ha működésének jellegét tanulmányozzuk, mintegy a modern rendszermérnöki tudományok mintájára, melyek különböző rendszereket az input/output viszony alapján vizsgálnak, ez alapján döntik el, hogy mi történhet a rendszer belsejében.1 Mint ezt korábban részletesebben bemutattam, az input/output vizsgálatok során feltételezzük, hogy van egy működő szerkezet. Ekkor valamit „közlünk” a rendszerrel, inputot adunk be, például valamilyen információt hordozó közeget, elektromos impulzust, vegyi oldatot vagy megdöbbentő hírt, és azt figyeljük, hogy miként reagál a rendszer. Reakciójából, tehát az outputból következtetünk szerkezetére és működésére. A feketedoboz-vizsgálatok célja éppen az, hogy anélkül, hogy ténylegesen felbontanánk és megnéznénk, anatómiailag szétszednénk, szétcsavaroznánk a rendszert, következtethetünk a rendszer szerkezetére és működésére. Kant úgy véli, hogy az értelem inputja az érzéki adatok. Ezek a szemléleten keresztül jutnak az értelemhez, vagy az értelem a szemléletben tudja ezeket megragadni, és e megragadás által működésbe jön. Az értelem működésének eredményéből, outputjából pedig arra következtethetünk, hogy milyen működések zajlanak magában az értelemben eredetileg. Kant szerint az értelem outputja az ítéletek, tehát például, hogy „ez a dolog nyúl”, vagy „minden nyúl gyorsan fut”, „a világ tele van nem-nyulakkal” stb., melyek szerkezeti vizsgálata alapján következtethetünk az értelem struktúrájára. Ugyanis csak olyan állításokat, azaz ítéleteket tud az értelem produkálni, amelyek megfelelnek működésmódjának.