A tizennegyedik század végén keletkeznek az első olyan iratok, amelyek a tizennyolcadik századra dedukciós iratként széles körben ismertté válnak. Céljuk az volt, hogy a Szent Római Birodalom területén élő, egymástól független uralkodók területekkel, városállamokkal stb. kapcsolatos ellentétes követeléseikből adódó konfliktusokat feloldják. Az iratok egy-egy területigény hivatalos jogi megerősítései voltak. Terjesztésükhöz szükséges volt a hivatalos elismerés, azokat a birodalmi bíróságnak kellett elfogadnia és szentesítenie. Az iratok elterjedésének nagy lendületet adott a könyvnyomtatás. A dedukciós iratokat nem kiadók hozták létre, hanem kormányok, azzal a szándékkal, hogy saját pozíciójukat alátámasszák, és ezzel megelőzzék a háborút, vagy szövetségeseket szerezzenek. A birodalmi bíróság döntése előtt (amit nem mindig tartottak tiszteletben) jogi előírás volt, hogy valamennyi fél benyújtsa a maga dedukcióját. Ezekben be kellett mutatni, honnan ered a jogi követelés és hogyan adódott tovább generációkon keresztül. Az iratok mérete füzet nagyságtól egészen háromezer oldalig terjedt. Kormányok könyvtárakban őrizték, hogy szükség esetén kéznél legyenek. Nyomtatásuk gyakran igényes volt, ezért sokan gyűjtötték őket. Évszázadokkal később aukciókon magas árakért keltek el. A tizenötödik és tizennyolcadik század között hozzávetőleg tizenkétezer dedukciót publikáltak. A tizennyolcadik századtól jelentek meg a dedukciók bibliográfiái. A tizennyolcadik században a legjobb dedukcióírók híresek és gazdagok voltak. Ilyen Kant idejében Johann Stephan Pütter (Göttingen), akinek írásait Kant olvasta és természetjogi előadásaiban használta is.