Boros János

Immanuel Kant


A megismerés szintézisének eredete a transzcendentális öntudat (15–17. §)

A megismerésben mindig valamit egységre hozunk, valamit valaminek tartunk, valamit valamiként értünk és magyarázunk meg, tehát egy jelenséget más jelenségekhez kapcsolunk, jelenségeket egyetlen fogalomba gyűjtünk, fogalmakat alkotunk, a fogalmakat egymáshoz viszonyítjuk, a viszonyítás egységébe hozzuk őket, ítéleteket, kijelentéseket, tételeket alkotunk. Mindez strukturálás, amit Kant a szintézis, az egységesítés fogalmával fejez ki. Ezt az egységesítést az érzékek nem biztosíthatják, mivel azok pusztán receptívek a külső benyomásokra. Ezért a szemléletekben kialakuló sokféleséghez kell valami, a szubjektumból jövő spontán aktivitás, ami ezt az egységesítést, strukturálást elvégzi. A spontaneitás képzeteket létrehozó képesség – ahogy Kant nevezi, a képzeterő (Vorstellungskraft), vagy a magyar fordítás szerint „képzetalkotó tehetség” – tevékenysége, aktusa. Ez az aktív képzeterő az értelem. Ennek megfelelően mondja Kant, hogy „semmit nem képzelhetünk a tárgyban összefüggőnek, amit előbb mi magunk nem kapcsoltunk össze, és valamennyi képzetünk közül egyedül az összekapcsolás nem származhatik a tárgyaktól; ez csupán a szubjektum alkotása lehet, lévén az összekapcsolás a szubjektum öntevékenységének aktusa”.1

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave