Boros János

Immanuel Kant

A dinamikai alaptételek: a tapasztalat analógiái és az empirikus gondolkodás posztulátumai

A tapasztalat analógiái elve, hogy „tapasztalat csupán ama képzet révén lehetséges, hogy az észleletek között szükségszerű kapcsolat van”.1 A tapasztalat mint észleletek szintézise az első lépés a sokféleség egységre hozásában. Miután a minőség és mennyiség kategóriái, a szám és a létrejövés sémái segítségével, az a priori időmeghatározások szerint pedig az idősor és az idő tartalma által tárgyukat mintegy „az érzékelés által befogadták és azokat egységesítve összeszámlálták”, a következő lépés a tárgyaknak a világ tapasztalati struktúrájában való elhelyezése. A viszonyhoz tartozó kategóriacsoport, a szubsztancia, az okság és a kölcsönviszony alapján a séma időmeghatározása révén az időbeli rendet állapítja meg – miután „minden empirikus időmeghatározás alá kell rendelődjék az általános időmeghatározás szabályainak”2 – mely szerint a tárgy reális időbeli megmaradása, azaz állandósága (szubsztancia), a sokféleség egymásutánjában fennálló szabályszerűségek megállapítása (okság) és a dolgok egyszerre léte, egyidejűsége (kölcsönviszony) határozódik meg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero