Boros János

Immanuel Kant


A kategorikus imperatívusz. Az erkölcsiség fogalma, véges észlényekre alkalmazva

A tiszta ész kritikájában a kategóriák mint tiszta értelmi fogalmak a tárgyi megismerés feltételeiként jelennek meg. A kategóriák az ítélés funkcióiként az értelem azon működései, melyek az érzéki sokaságba struktúrát, fogalmakat visznek. A priori eredetűek, de működésük feltétele, hogy a külvilág afficiálja az érzékeket. A gyakorlati ész kritikájában a kategorialitás nem a megismerésbe, hanem a cselekvésbe visz a priori szabályszerűséget, és imperatívusz, mivel az akaratra kell felszólításként hatnia, hogy bizonyos meghatározott racionális szerkezetű cselekvésekre irányuljon. A morális cselekvés végső formális alapelve a kategorikus imperatívusz. A kategorikusság ugyanúgy feltétlenség, mint az értelem kategóriái: a moralitás szükségszerű szabályát fejezi ki. Miután a moralitás szükségszerű szabálya a jó akarat, ezért az akaratot arra szólítja föl, hogy „jó” legyen. A felszólításra azért van szükség, mert véges lények nem „jók” önmaguktól, tekintve, hogy az empirikus világba ágyazottan ki vannak téve a nem tisztán morális cselekedetekre való csábításoknak.

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave