Boros János

Immanuel Kant

Az általánosítás

Egy adott maxima egyetlen cselekvés elve. A maxima általánosabb formára hozható, a „mentsd ki a vízben fuldoklót” elv a „segíts a rászorulón” kifejezésben már nagyobb általánossági fokon van. Egy adott maxima mint cselekvési elv egy ember életében gyakrabban vagy ritkábban merül föl, ennek megfelelően a maximában rejlő általánosság egyik személy életét inkább meghatározza, mint egy másikét. Például a maxima, hogy „minden fuldokló embert mentsek ki a vízből”, inkább egy tengerparti fürdő vízimentősének maximája, mint egy hegyvidéki pásztoré. Az általánosítás az a folyamat, amikor az egyén sok maximájában és a különböző emberek maximáiból kiválasztjuk azokat az elemeket, amelyek az életszituációtól, az életrajztól és a jellemtől függetlenül minden emberre érvényesek lehetnek. Az általánosítás követelménye miatt sokan azt vetik Kant szemére, hogy nem törődik a tettek következményeivel. Ez azonban nem így van, hiszen Kant a racionális megalapozásnál nem a következményekkel, hanem a logikai struktúrával foglalkozik. Ám az alapelv alkalmazása során másról sincs szó, mint a következmények vizsgálatáról.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero