Boros János

Immanuel Kant

A morális törvény hitelesítése és igazolása

Kant szerint a morális törvény dedukciója nem lehetséges, hanem az ész tényén (Faktum der Vernunft) alapul.1 „A morális törvény is mintegy a tiszta ész faktumaként adott, amelynek a priori tudatában vagyunk, éspedig apodiktikusan biztos tudással, még akkor is, ha a tapasztalatban netán egyetlen példát sem tudnánk felkutatni arra, hogy pontosan követik. A morális törvény objektív realitása tehát önmagában véve megkérdőjelezhetetlenül áll, azzal együtt, hogy nem bizonyítható semmilyen dedukcióval, az akár spekulatív, akár empirikusan megtámogatott elméleti ész semmilyen erőfeszítésével, és ennélfogva még az apodiktikusan biztos tudás feláldozása árán sem erősíthető meg a tapasztalat által, nem bizonyítható a posteriori módon.”2 A morális törvény nem arról szól, hogy „mi van”, nem a világról mond valamit, nem közvetít elméleti ismeretet, még az ember cselekvéséről sem, tehát azt sem írja le, hogyan cselekszik ténylegesen az ember, hanem megadja, hogy „minek kell(ene) lennie”, „hogyan kell(ene) az embernek viselkednie”, „mit kell(ene) az embernek tennie”. A morális „tudást” nem az alapján érjük el, hogy megismerjük a dolgokat vagy az ember viselkedését, ez a fajta gyakorlati „tudás” a priori. A morálfilozófia feladata, hogy morális tudásunk a priori elemeit megállapítsa, föltéve a kérdést, hogy miként lehetségesek a morál a priori szintetikus állításai.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero