David Livingstone (1813‒1873) munkáscsalád gyermeke volt, a skóciai Blantyre-ben született. Rossz anyagi helyzete ellenére Glasgow-ban orvosi képesítést szerzett, majd Londonban folytatott orvosi tanulmányokat, hogy felkészüljön a misszionáriusi munkára. Hivatalosan misszionárius orvos volt, felfedezőként pedig a Nílus forrásvidékét kereste. Elsődleges céljának azonban a rabszolga-kereskedelem kelet-afrikai felszámolását tartotta. A sors fintora, hogy földrajzi felfedezései sikeresebbnek bizonyultak misszionáriusi tevékenységénél, amivel kivívta magának azt a jogot, hogy több tavat és folyót is elnevezhessen – ezek közé tartozik a Viktória-vízesés. Sokat utazott, súlyos betegsége sem szegte kedvét, és a legemberpróbálóbb helyzetekben is kitartott. 1869-ben eltűnt a külvilág szeme elől, ezért a New York Herald a keresésére küldött egy újságírót, Henry M. Stanley-t (1841‒1904). Végül ő is híres Afrika-kutató lett. 1871-ben találta meg Livingstone-t a Tanganyika-tó partján. Találkozásukkor állítólag a következő párbeszéd zajlott le közöttük. Stanley: „Dr. Livingstone-hoz van szerencsém, ugye?” Livingstone: „Igen. Örömmel tölt el, hogy fogadhatom önt.” A körülményeket tekintve nagyon visszafogottnak tűnik ez az üdvözlés, ugyanakkor Stanley-nek nem lehetett kétsége afelől, hogy megtalálta Livingstone-t. Az anekdota – valószínűtlensége ellenére – nagyon népszerű lett. Livingstone, aki nem akarta elhagyni Afrikát, a találkozás után nem sokkal meghalt. A westminsteri apátságban van eltemetve – kivéve a szívét, amelyet Afrikában temettek el, halála helyszínén. Nagy-Britanniában, Afrikában és máshol is emlékműveket állítottak a tiszteletére.