A 18. század második felében jó néhány európai orvos és laikus igyekezett felderíteni egy halálos betegség, a fekete himlő tulajdonságait. A járványok idején a fertőzöttek jelentős része elhunyt. Néhány orvos azonban megfigyelte, hogy ha valaki átesik a tehénhimlő-fertőzésen, amely enyhébb, állatokra jellemző betegség, immunissá válik a későbbi feketehimlő-fertőzésekkel szemben. Nagy-Britanniában, Dániában és Németországban hatan is próbálkoztak azzal, hogy szándékosan megfertőzzenek embereket tehénhimlővel, és így védjék meg őket a fekete himlőtől. Edward Jenner (lásd később) maga is ilyen módon vált immunissá gyerekkorában. A legelső kísérletező valószínűleg a német Jobst Bose volt Göttingenben. Benjamin Jesty (1736?‒1816) a második lehetett, de biztosan az elsők közé tartozott. Jó megfigyelő és kísérletező kedvű gazda volt. Ő is a kevésbé virulens vírussal „oltott” ‒ persze mit sem tudott a vírusokról, csak mi használjuk ezt a kifejezést. Jesty Yetminsterben, egy dorseti faluban lakott. Már megfertőződött tehénhimlővel, mire a következő feketehimlő-járvány kitört. Ekkor tehénhimlőt juttatott két fia és felesége szervezetébe: egy beteg tehén gennyes váladékát a karjaikon ejtett horzsolásokba kente. Ez 1774-ben történt. A szomszédok kinevették Jestyt, és embertelennek nevezték a kísérletet. Jestynek azonban igaza lett, mert megmentette családját a fekete himlőtől. Nem verte nagydobra a tettét, publikálni pedig meg sem próbálta, ezért csak Jenner elismerése után tettek lépéseket az ő elismerésére is. Ennek részeként megkérték, hogy üljön modellt egy festményhez, így az utókor is láthatja őt.