A szocialista gondolatok forrásai éppúgy különbözőek voltak, mint maguk az elképzelések. Voltak, akiket a felvilágosodás és a francia forradalom, voltak, akiket az ész által irányított emberiesség természetjogi eszméje, másokat a keresztény meggyőződésük ösztönzött arra, hogy keressék a haladás, a társadalom tökéletesítésének lehetőségét. A javasolt utak között volt demokratikus és tekintélyelvű, forradalmi és reformer, sőt az anarchizmus képviselői is felbukkantak Pierre-Joseph Proudhon (1809–1865) és Michael Bakunyin (1814–1876) személyében. Mi most három olyan gondolkodót választunk ki, akiknek részletesebb gazdasági reformelképzeléseik voltak, és Marx több művében hivatkozott rájuk.

Az angol korai szocializmus meghatározó alakja volt Robert Owen (1771–1858), aki egy kiskereskedő, majd postamester fiaként vállalkozói tehetségének köszönhetően vállalatvezető, illetve tulajdonostárs lett textilgyárakban. Az előrehaladott iparosodás miatt a gépi nagyiparral együtt járó változások, a nagyobb tömegben megjelenő, embertelen körülmények között élő proletariátus hamarabb okoztak súlyos társadalmi problémákat Nagy-Britanniában, mint a kontinensen. Owen munkássága során ezekre reflektált. A skóciai New Lanarkban, ahol apósával voltak tulajdonosok, a textilgyáruk munkásainak életkörülményeit megjavította, pl. a 13-14 órás munkaidőt 10,5 órára csökkentette, megemelte a béreket, megtiltotta 10 év alattiak alkalmazását. A munkásoknak új lakóházakat, óvodát, iskolát építtetett, olcsó gyári üzletet nyitott. A jobb bánásmód egyáltalán nem csökkentette a vállalat profitját, és kísérlete eleinte nagy érdeklődést váltott ki mind arisztokrata és egyházi, mind pénzügyi körökben. Követői viszont a gazdasági siker ellenére nem akadtak, és Owen nézeteinek radikalizálódásával a vezető társadalmi csoportok elfordultak tőle. 1824-ben elképzelései megvalósítására az USA-ba utazott, ahol New Harmony néven közösségeket alapított, amelyek mezőgazdasági termékeket állítottak elő, de öt év alatt csődbe jutottak. Ezután Angliában próbálkozott az önkéntes termelőszövetkezetek meghonosításával a munkanélküliség leküzdése érdekében, valamint a szakszervezetekkel együttműködve kereskedelmi szövetkezetet hoztak létre. Az első országos szakszervezeti szerveződés is az ő nevéhez fűződik. Egészen időskoráig újabb és újabb kommunák, társaságok szervezésébe fogott, de tartósan egyik sem maradt fenn, az angol szakszervezetek pedig szövetkezetek alapítása helyett inkább a törvényhozás és kormányzati befolyás révén próbáltak elérni társadalmi változásokat. Owen hitt abban, hogy az embert a társadalmi környezete formálja, ezért is tartotta kulcskérdésnek az oktatást. Az egyéni önérdekkövetést a klasszikusokkal ellentétben sok rossz forrásának látta, viszont mélységesen hitt a tudományos, technikai haladásban. Ricardo munkaérték-elméletét elfogadta, de következtetéseiben már eltért tőle, ugyanis a munkások igazságtalan bérezésének magyarázatára használta. Ugyanakkor a társadalmi rend erőszakos átalakítását élete végéig elutasította.

Henri de Saint Simon (1760–1825) és Charles Fourier (1772–1837) azon francia reformerek közé tartoznak, akiket szintén utópista szocialistáknak nevezünk, de egyikük sem akarta megszüntetni a magántulajdont, szemben Owennel, aki a bűnök egyik forrásának tartotta. Saint Simon egy deklasszálódott nemesi, sőt mi több, hercegi család leszármazottja volt, aki nagyon változatos életutat járt be. Szolgált a hadseregben, sikeres pénzügyi spekulációval vagyonra tett szert, amit felélve koldusbotra jutott. Nyomorban tengődve írta az emberiség boldogítását célzó műveit. Életének utolsó éveire lettek követői, akik között módosabb támogatók is akadtak. A társadalmat történelmi fejlődésében ábrázolta, szerinte az emberiség szükségszerűen különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül. Ahogy a felvilágosodás óta sok más gondolkodót, őt is megbabonázták a technikai haladás, az iparosodás adta lehetőségek. A piac erőit inkább rombolónak tartotta, és olyan utalásokat találunk nála, hogy a tudósok, művészek, iparosok terveket állítanak majd össze az ipari termelés számára, amelynek végrehajtását bankárok ellenőrzik. Elgondolásaiban a munkásosztálynak nem volt kitüntetett szerepe, de szerinte kiemelt figyelmet kell fordítani a legszegényebbek helyzetének javítására. A békés, meggyőzésen alapuló átalakulást egy új társadalometika szolgálta volna, amit először a tudomány vallásának, majd új kereszténységnek nevezett.