A második világháború után a neoklasszikus szintézis (13. fejezet) uralta a közgazdasági gondolkodást, miközben a gazdaságpolitikában világszerte Keynes befolyása volt meghatározó. Ebben az időszakban fejlődött ki Európában egy olyan gazdasági modell, a német szociális piacgazdaság, amely azon túl, hogy rendkívül sikeresnek bizonyult, alternatívát jelentett a korszakot jellemző gazdaságpolitikákhoz képest. A német szociális piacgazdaság teoretikusai kifejezetten elvetették a keynesi állami beavatkozásra épülő gazdaságpolitikát. Nem pusztán arról volt szó, hogy a gazdaságpolitikai eszköztár elemeit más módon elegyítették volna, hanem olyan elméleti alapokból indultak ki, amelyek markánsan különböztek a neoklasszikus szintézis mögött meghúzódó feltételezésektől, ha úgy tetszik, eltérő gazdaság- és társadalomfilozófiát képviseltek. Mivel nemcsak a világ egyik vezető gazdaságának a modelljéről van szó, hanem az Európai Unióról szóló szerződés kimondja, hogy a szociális piacgazdaságon alapul, érdemes megismerkednünk a modell eredetével. A 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság tapasztalatai után különösen tanulságos feleleveníteni a modell alapító atyáinak elgondolásait pl. a versenyszabályozásról, az állam gazdasági szerepéről vagy a társadalmi kohézióról.