A német hadsereg kapitulációja után a négy szövetséges hatalom átvette az ország politikai irányítását. A négy megszállási övezet eleinte külön működött, igyekeztek náciellenes érzelmű hivatalnokokat, lelkészeket, politikusokat rávenni arra, hogy vegyenek részt a közigazgatásban. Ahogy a sztálini Szovjetunió és az USA, illetve a nyugati világ kapcsolata megromlott, és az 1947-es Truman-elv, valamint a Marshall-segély már a hidegháború elindulását jelezte, úgy elvált egymástól az amerikai, angol, francia, azaz a nyugati övezetek és a szovjet zóna sorsa. A magas hadi kiadások, az ezeket fedező bankóprés a háború végére értéktelenné tették a birodalmi német márkát. A pénzreform szükségessége nem volt vitás, lebonyolításában azonban a szovjetek már nem értettek egyet a nyugati hatalmakkal. 1948 júniusában csak a három nyugati zónában vezették be az új német márkát (Deutsche Mark). Ezt a keleti márka követte a szovjet zónában, és a szovjet csapatok blokád alá vették Nyugat-Berlint, ami majdnem egy évig, 1949 májusáig tartott. A politikai rendszer szintén külön útra lépett, a nyugati zónákban 1949 augusztusában közös parlamenti választásokat tartottak a Német Szövetségi Köztársaság májusban elfogadott alaptörvénye alapján. 1949 októberében szintén létrejött a szovjet befolyás alatt álló másik Németország, a Német Demokratikus Köztársaság.