Az ízeltlábúak (Arthropoda) szelvényezett állatok, a szelvények száma akár 180 is lehet. A szelvényeknek külső váza van, amely a hátlemezből, a mell-lemezből és két oldallemezből áll, amelyeket rugalmas hártyák kötnek össze. Ez az összeköttetés a kemény kültakaró ellenére is kellő hajlékonyságot ad a testnek. Az ízeltlábúak szelvényezettsége különnemű (heteronóm), ami azt jelenti, hogy a szelvények nem teljesen egyformák, és két (fej, törzs) vagy három (fej, tor, potroh) testtájat alakítanak ki. Az ősibb ízeltlábúak szelvényszáma változhat az egyedfejlődés során (pl. százlábúak), a szelvények összeforrhatnak (pl. ikerszelvényesek), ami esetenként a kívülről látható (külső) szelvényezettség eltűnését eredményezheti (pl. pókok). A külső váz különleges anyagát egy nitrogéntartalmú poliszacharid, a kitin adja, amelybe szervetlen sók (pl. kalcium-karbonát) rakódhatnak. A kitinkutikula a külső váz kialakítása mellett az elő- és utóbél, valamint a légcsövek belső rétegét képezi. A kültakaró nem képes követni az állat növekedését, ezért az ízeltlábúak életük során többször vedlenek. A lárvaalakkal rendelkező, átalakulással fejlődő ízeltlábúak esetében az újabb fejlődési alak megjelenését is vedlés előzi meg. Jellegzetes végtagjaik az ízelt lábak, amelyek a mell- és oldallemezek között ízülettel kapcsolódnak a törzshöz. Az ízelt lábak 5-9 üreges ízből épülnek fel, amelyek belsejében találhatók a kiegyénült (eredési és tapadási hellyel rendelkező, hajlító, feszítő) izmok, amelyeket harántcsíkolt izomszövet építi fel. Az ízelt lábak elsődlegesen a helyváltoztatás szervei, de belőlük származtathatók a szájszervek egyes részei, a csápok, a párzószervek és bizonyos légzőszervek is. Emésztőrendszerük elő-, közép- és utóbélre tagolódik, keringési rendszerük nyílt. Légzőszervük a legtöbb ráknál kopoltyú. A többnyire végtagokhoz kapcsolódó, nagy felületű kopoltyú a vízben oldott oxigént veszi fel, amit a testfolyadék szállít el a test szöveteihez. A többi ízeltlábú légzőszerve a légcsőrendszer (trachearendszer), vagy a tracheatüdő. Kiválasztásuk vesécskeeredetű szervekkel, vagy a bélcsatorna vakbélszerű függelékeiből álló Malpighi-edényekkel történik. Többnyire váltivarúak, női és hímivarú egyedeik is vannak. Az ízeltlábúakra jellemző az egyre jobban központosuló hasdúclánc. Ebben a szelvényenként elhelyezkedő dúcpárok összeolvadnak, a garat feletti szelvények dúcai pedig az idegrendszer központjává, egységes agydúccá fejlődnek. Az idegrendszerrel együttműködő hormonális rendszerük fejlett. Tapintó-, ízlelő- és szaglószerveik a köztakaróban helyezkednek el. Az ízeltlábúak különleges felépítésű látószervei a kitinlencsével rendelkező szemek. Ezek állhatnak önmagukban pontszemeket alkotva, vagy csoportosan összetett szemet kialakítva.