Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


Bevezetés

Az európai égbolton 1618 őszén megjelent három üstökös (Drake–O’Malley, 1960) nagy izgalomba hozta a korabeli természetfilozófusokat, mivel az akkoriban még elfogadottnak számító arisztoteliánus kozmológia kizárta annak lehetőségét, hogy az égbolton bármiféle változás történjen. E kozmológia hívei úgy vélték, az égitestek számát, fajtáit és mozgását öröktől fogva fennálló s mindörökre változatlan törvények szabják meg, ezért lehetetlen új égitestek megjelenése. Az üstökösöket az arisztoteliánus természetfilozófia a magasba emelkedő kipárolgások meggyulladása által okozott, a Hold alatti szférában játszódó, azaz nem kozmológiai, hanem meteorológiai1 jelenségekként értelmezte. Az említett három üstökös azért látszott rendkívülinek, mert a parallaxisszámítások szerint (hasonlóan az 1572-es és 1604-es szupernovához, az 1600-as változócsillaghoz és az 1577-es üstököshöz) messze a Hold fölött voltak.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave