Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


A test

Bergson metafizikai vállalkozásában kulcsszerepet játszik a test. Fontossága könnyen belátható a kép fogalma és a percepció bergsoni leírása alapján is. Ahogy az Anyag és emlékezet bevezetőjében megjegyezte, kép alatt egy olyan egzisztenciát ért, amely több, mint amit az idealista reprezentációnak nevez, de kevesebb, mint amit a realista dolognak hív – a kép olyan egzisztencia, amely félúton van a dolog és a reprezentáció között (Bergson, 1991: 9). A percepció pedig az anyagi világhoz köt minket, amennyiben egyrészt igazi feladata a cselekvés előkészítése (Bergson, 1991: 229), másrészt általa belemerülünk az anyagi világba, hiszen tiszta formájában (affekció és a memória hozzájárulása nélkül), azaz a tiszta percepcióban „éppenséggel önmagunkon kívül helyezkedünk el” (Bergson, 1991: 75), a testünkhöz hasonló anyagi dolgokat ott észleljük, ahol azok éppen vannak. Ebben az értelemben a test mintegy foglalata annak az eszméletes szemlélőnek, amely reflexív és közvetlen tudattal, valamint cselekedetei megválasztásának szabadságával bír. Test nélkül elvesztenénk a szabadság viszonyítási pontját – tudniillik az anyagot meghatározó oksági determinizmust mint ellenpontot; és elvesztenénk azt a kontextust, amelyben a tartamban megmutatkozó változékonyság láthatóvá válik – tudniillik az anyagi világnak a változással szembeni öntudatlan indifferenciáját mint ellenpontot. Számunkra azonban jelenleg nem a test és szellem érintkezésének metafizikai státuszából adódó probléma a fontos,1 hanem inkább az a tény, hogy a test centrális szerepet tölt be az individuum kognitív és tudati életében. Testünk az anyagi világgal való érintkezés/kapcsolat szempontjából nélkülözhetetlen: az anyagi világgal való folytonos, egymástól elválaszthatatlan kölcsönhatások sorában mind a percepció, mind a motoros aktusok feltételezik a test létét.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave