Ritkán elemzett, de nagyon fontos téma, hogy a földrajzi elhelyezkedés jellemzői, a helyi kultúra hatással vannak-e az innovációra, és ha igen, hogyan. A „hely szelleme”, a lokális jellemzők fontosságára példaként szokták említeni a Szilícium-völgyet Kaliforniában, az Amerikai Egyesült Államokban. A sikert gyakran a sok egyéni innovációs tevékenységnek tulajdonítják. Valójában azonban a siker az együttműködés és a verseny sajátos kombinációjának köszönhető, amely a Szilícium-völgyben kialakult. Lesser szerint a siker kulcsa leginkább a kölcsönhatásokban, a szerteágazó kommunikációban, a „vibráló” légkörben és általában az erős lokális vállalkozói kultúrában keresendő (Lesser 2000). A hely fontosságát az innováció, a tudásmegosztás szempontjából elemzi a szabadalmakkal foglalkozó szervezet, a WIPO1 (WIPO 2019). Adatai alapján azonosítja a legnagyobb tudás- és innovációközpontokat, klasztereket a világban, bizonyítva, hogy az innováció valójában lokális tevékenység. Arra is rámutat, hogy az innováció központjai nem feltétlenül a sűrűn lakott nagyvárosok. A tudást teremtő oktatási intézmények jelenléte azonban fontos feltétel lehet. Összefüggés található továbbá a bejegyzett szabadalmak és az innovációs központok között. Gyakran ennek is az oktatási intézmény közelsége az oka. Fontos megjegyezni, hogy ezek a lokális innovációs központok széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. A Bounfour és Edvinsson által szerkesztett könyv szerzői részletesen elemzik a következő pontban vizsgált intellektuális tőke és a helyi közösségek kapcsolatrendszerét (Bounfour–Edvinsson 2005). Arra figyelmeztetnek, hogy a helyi értékek felismerése és okos hasznosítása olyan innovatív értékteremtést eredményez, amely nemzeti szinten is jelentős előrelépést hozhat. Utalnak ezzel az új növekedési elméletekre,2 amelyek szerint a növekedést nem külső tényezőktől, hanem a belső erőforrások okos hasznosításától kell várni. A belső erőforrásokat pedig állandóan erősíteni kell, ami – ahogyan erre a 8. fejezetben is utaltunk – elsősorban a humán vagyon erősítését jelenti. Ennek rendszerét a könyv két szerzője a 9.4. ábrával szemlélteti (North–Kares 2005).