A sorozatgyártás (batch processes) megértéséhez induljunk ki az asztalosmester fenti példájából. Tegyük fel, hogy az asztalosmesternek az az ötlete támad, hogy ezentúl a bútorokat nem összeszerelve, hanem lapra szerelve, azaz úgy árusítja, hogy minden alkatrészt beletesz egy csomagba, de a bútort a vevőnek magának kell összeállítania otthon a lapokból. Ezzel az ötlettel a bútor helyigénye a szállításnál lecsökken, így távolabb is lehet szállítani viszonylag olcsón, sőt, mivel bizonyos munkamennyiséget meg is spórol az üzemben, így olcsóbban is adhatja a termékét a versenytársaknál. Az ötlet beválik, a kereslet megugrik. Az asztalosmester a korábbi gépekkel egyedül nem lesz képes kielégíteni a megnövekedett keresletet. Először felvesz maga mellé egy segédet, akire egyszerűbb feladatokat rábízhat. Majd a saját munkájának kiváltására vásárol egy berendezést, amely képes a legkelendőbb bútor legtöbb elemét majd olyan pontossággal elkészíteni, mint ahogy csak maga a mester tudta. Ráadásul a gép ötödannyi idő alatt végez egy termékkel, mint amennyi idő alatt korábban a mester végzett. Persze a gép nagyon drága, és igazából csak néhány fajta terméket képes gyártani, de mivel sok a megrendelés, nagy a forgalom, és jelentős a profit is, így van miből fedezni a beruházást, minden rendben van! A gép mellé azután további segédeket vesz fel, akik tulajdonképpen már nem is asztalosok, csak ahhoz értenek, hogy a gépre feltegyék az anyagot, és a készterméket elvegyék. Mivel a speciális gép nem tud mindenféle típusú bútort gyártani, a mesternek pedig nincs ideje a speciális bútorok sajátkezű legyártására, az ilyen megrendeléseket mostantól visszautasítja a mester. Ez természetesen azt jelenti, hogy szűkül a termékkör, kevéssé lesz rugalmas az igények kielégítésében, ugyanakkor a standard termékből sokkal többet tud majd forgalmazni a korábbinál. Ezt a típusú gyártási folyamatot sorozatgyártásnak nevezzük.