A két alapvető folyamatfejlesztési stratégia közötti különbséget – mint arra elnevezésük is utal – a folyamatfejlesztéskor szándékozott változás mértékével lehet legegyszerűbben megragadni. Hüvelykujjszabály, hogy a 30%-nál nagyobb teljesítményváltozás jellemzően a radikális fejlesztés kategóriája (Slack et al., 2010). Fontosnak tartjuk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a fejlesztés mértéke inkább következmény, a fejlesztés módjának, a használt eszközrendszernek az eredménye. A radikális folyamatfejlesztés során ugyanis tudatosan, célzottan kerül sor a vállalat folyamatainak – elsődlegesen ezen belül az üzleti folyamatoknak, illetve azok fő folyamatainak – alapvető átalakítására, új folyamatkonfigurációk, megoldások kialakítására (Antal–Dobák, 2016). A radikális folyamatfejlesztés eszközrendszere jellemzően két csoportra osztható. Az egyik csoportba azok az eszközök tartoznak, amelyek a folyamatok strukturális kereteit változtatják meg. A kapacitások fejlesztése, a szervezeti felépítés átalakítása vagy éppen a készletezési pontok rendszerének módosítása például az értékteremtő folyamat fejlesztésének olyan eszközei, amelyek révén radikális teljesítményváltozást lehet elérni. Adott struktúrát működtető elvek, fő szabályok – mint például a választott készletezési mechanizmus, a szállítások ütemezésének vagy éppen az erőforrások tervezésének módszere – szintén radikális módon képes a folyamatok teljesítményének javítására (2.7. ábra).