Az elosztási erőforrás-tervezési rendszer kiindulópontja a vállalat külső megrendelőjének adott termék iránti kereslete. Amennyiben konkrét fogyasztói igény alapján értékesítünk, akkor ez az igény indítja be az értékesítési logisztika vevőkiszolgálási folyamatát, majd azt követően a vállalati értékteremtő folyamat többi építőelemének megvalósítását. Közvetlen (centralizált) elosztásnál a fogyasztói igénynek megfelelő árumennyiséget az igényelt határidőre egy központi raktárból közvetlenül a fogyasztóhoz szállítják ki (6.5. ábra). A nagyszámú és földrajzilag szétszórt ügyfélkörrel rendelkező vállalatoknál, illetve termékeknél ez a közvetlen elosztás nem mindig alkalmazható hatékonyan, hiszen magas kiszállítási költségeket eredményezhet. A szállítási költségek csökkentése érdekében a vállalatok ilyenkor gyakran élnek a közvetett elosztás eszközével (6.5. ábra). Közvetett elosztás alkalmazásakor meg kell határozni az elosztás vertikális struktúráját, azaz az elosztási rendszerben szereplő raktári szintek (lépcsők) számát, és dönteni kell a horizontális struktúráról, vagyis az egyes szinteken szereplő raktárak, készletezési pontok számáról (Horváth, 1999). Közvetett elosztáskor a konkrét fogyasztói igény kiszolgálása több lépcsőn, raktáron keresztül valósul meg. A közvetett elosztás – mivel a raktárakba nagy, konszolidált szállítmányok érkeznek – a közvetlen elosztáshoz képest csökkenti a szállítási költségeket, ugyanakkor a raktárak számának növelése növeli a raktározási költségeket és az elosztási struktúrában felhalmozott készlet mennyiségét, és ezzel a készletezési költséget is (lásd 3.3.2. fejezet 3.5. ábra). Természetesen az értékesítési struktúrában szereplő raktárak szintjeit és számát mindig a teljes költség alapján kell meghatározni.