A másik ok, amiért a metaforák kiemelt szerepet játszanak a testesültség világában, az, hogy őket hívják segítségül a fogalmi-nyelvi absztrakció magyarázatához. Az elvont fogalmak és az absztrakt jelentéssel bíró szavak (pl. „igazság”, „szépség”, „erény”) magyarázatát a testesültség hívei is indokoltnak tartják, de empirista mintára észlelési-cselekvési fogalmakból képzelik el felépíteni őket – és úgy gondolják, ehhez metaforikus leképezésekre van szükség. Lakoff és Johnson kognitív metafora elmélete szerint a hétköznapi nyelvben azért olyan gyakoriak a metaforikus kifejezések („ragyogó ötlet”, „forró ölelés”), mert a fogalmi rendszer és gondolkodásunk metaforikus szerveződésű (Lakoff és Johnson 1980). Amint a látható világon túli, elvont gondolatokról vagy érzelmekről kezdünk beszélni, nyelvünk egyből képletes lesz: valójában ekkor is az érzékekre utaló kifejezéseket hívjuk segítségül, mert csak testi tapasztalataink alapján tudjuk elképzelni e láthatatlan dolgokat. Az elméletekről például úgy beszélünk, mintha épületek lennének („kártyavárként dőlt össze az érvelése” vagy „megalapozatlan volt a gondolatmenet”): gondolkodásunk hátterében metaforikus fogalmi leképezések lapulnak (az elméletek épületek), ahol forrástartományok (az épületek) fogalmi struktúráját szisztematikus leképezéseken keresztül vetítjük a céltartományokra (az elméletekre). Enélkül sem tartalma, sem struktúrája nem lenne az elméletek megfoghatatlan fogalmának, és ezért van, hogy ha beszélni akarunk róluk, valójában mindig a könnyen elképzelhető épületekre kell gondolnunk.