A többsejtűek evolúciója során kialakult komponensek természetének meghatározása nem egyszerű feladat. Tekinthetjük komponensnek magát a többsejtű organizmust, bár mint láttuk, ez önmagában nem képes teljes replikációra, de mindenképpen nagy számban keletkezik, és az evolúció organizmikus szintjén kölcsönhatásaival megindítja a további felsőbb szerveződést. Tekinthetnénk azonban a fajokat komponenseknek, hiszen ezek struktúrája, genotípusa rendkívül stabilis (Mayr 1963). Változatlan körülmények között évmilliókig fennmaradnak, átlagos életkoruk 3-12 millió év között váltakozik (Stanley 1975). Keletkeznek és kihalnak, tehát mindenképpen alkalmazható rájuk a komponensdefiníció. A hagyományosan makroevolúciónak tekintett folyamat éppen a fajok keletkezésének és kihalásának összetett váltakozása (Simpson 1953). A korai evolúciós elméletek nem léptek és nem is léphettek fel azzal az igénnyel, hogy az élet kialakulását, jelenlegi mechanizmusát és a makroevolúció, a fajok keletkezésének problémáit egyetlen modell keretében tárgyalják. A darwini elmélet is csupán a fajok keletkezésére vonatkozott. Az élet eredetével kapcsolatos elméletek általában olyanok voltak, hogy ne legyenek ellentmondásban a makroevolúció elméletével, és lehetőleg ugyanazokat a magyarázóelveket (például a kompetitív szelekció) alkalmazzák, amelyeket a makroevolúció elemzésében sikeresnek véltek. Ez egyben azt is jelentette, hogy az evolúció egyéb lényeges kérdései mellett a makroevolúció aránytalanul jelentősebb szerepet kapott a vizsgálódásokban. Ez teljesen érthető, hiszen a fenti szempontok mellett még az is lényeges, hogy a fajkeletkezési elméleteknek a ma élő fajok keletkezésére is magyarázatot kellett adni, ami már csak érzelmi okok miatt is lényegesen befolyásolta a kutatás irányát. Egy rendszerelméleti megközelítés szükségképpen rövidebb és tömörebb, semhogy ezt a hagyományos utat követhetné. Célunk nem az, hogy egy konkrét faj vagy akár egy egész törzs leszármazását tisztázza, hanem az, hogy felvázoljuk azt a rendszerfolyamatot, amelyben egy ilyen fontos, de voltaképpen alárendelt esemény szükségszerűen előfordul. Ezért nem fogunk a makroevolúció részletes tárgyalásába, hanem a szerveződési szintek kialakulásának a vizsgálatát az ökoszisztémák autogenezisének bemutatásával folytatjuk. Majd sorra veszünk néhány olyan kérdést, amelyek az utóbbi években az evolúciós kutatások homlokterébe kerültek, és megvizsgáljuk a darwini evolúciós elmélet válságát az általunk kidolgozott modell tükrében.