Ha szemügyre vesszük a soksejtű organizmusok differenciálódott sejtcsoportjai között kialakuló sokrétű kapcsolatokat, azonnal szembetűnik, hogy ezek a sejtcsoportok intenzív anyag- és energiaforgalmat bonyolítanak le. A teljes szervezet energiaszükségletének közel húsz százalékát az agy használja fel (Lajtha 1974). Ennek a nagy mennyiségű energiának csak egészen kis hányada kell az idegrendszer elektromos tevékenységéhez, az energia nagy része az agy folyamatos kémiai megújulásához szükséges. Az agyban folyik a legintenzívebb fehérjeszintézis, amelynek pontos biológiai funkcióját még nem ismerjük. Az idegrendszert alkotó sejtcsoportok egymás közötti és más sejttípusokkal való kapcsolatát meghatározó anyag- és energiaforgalom leglényegesebb vonása, hogy szabályozása részben külső tényezők hatása alatt áll. Az állatokat érő ingerek meghatározott speciális csatornákat nyitnak meg az idegrendszeren keresztülfolyó energiaáram számára. Minél komplexebb az állati idegrendszer, annál bonyolultabb az energiafolyam útja, annál tovább tárolódik az agy szerkezetében a külső inger által létrehozott izgalmi állapot. Az eddig tárgyalt autogenetikus rendszereknél láttuk, hogy ha egy anyagi rendszer gerjeszthető komponenseket tartalmaz, akkor a gerjesztés során felvett energiának a rendszeren történő áthaladása szervezőerőként működik, a rendszer eltávolodik az egyensúly állapotától, és idővel egyre bonyolultabb szerkezetűvé válik.