Csányi Vilmos

Evolúciós rendszerek


A neurális autogenezis nem identikus replikációs szakasza

Talán bepillantást nyerhetünk a koncepciók kialakulásának szakaszába a gyermeki intelligencia fejlődésének tanulmányozásával (Piaget 1952). Piaget hat fejlődési szakaszt különböztet meg: az első szakaszra a reflexek használata a jellemző; a második szakaszban jelennek meg a primer cirkuláris reakciók, amelyek az „én” felé irányuló ismétlődő mozgásokból állanak; a harmadik és negyedik szakaszt a másodlagos cirkuláris reakciók jellemzik, amelyek a tárgyakra irányuló ismétlődő mozgások. Az ötödik szakasz a harmadlagos reakciók korszaka, a gyermek a repetitív mozgásokkal a tárgyak új, ismeretlen tulajdonságait keresi céltudatosan. Végül a hatodik szakaszban megjelennek a mentális kombinációk, kifejeződik az agy modellkészítő képessége. Piaget felosztásának alapja, a cirkuláris reakció önmagában is figyelemre méltóan támasztja alá modellünket, mert a repetitív mozgásszekvenciák egyértelműen felfoghatók úgy is, mint a koncepciók kialakulásának motoros megnyilvánulásai. Valószínűleg ezeket is rendszerszervező prekurzoroknak tekinthetjük. Eleinte a cirkuláris reakció bizonytalan, az ismétlések pontatlanok, a koncepció képződése nyilvánvalóan a nem identikus replikáció fázisában van. Az egyes stádiumok előrehaladásával azonban a replikáció pontossága gyorsan növekszik. Világosan megfigyelhető a differenciálódás jelensége is. A piaget-i második és harmadik szakaszt az „én” és a külvilág elkülönítésének képessége különbözteti meg. Az „én”-re és a tárgyakra vonatkozó koncepciók fokozatosan elkülönülnek. Az ötödik stádiumot a másodlagos és harmadlagos cirkuláris reakciók differenciálódása jellemzi. A másodlagos cirkuláris reakciók elkülönülését Piaget szerint a környezet „kényszeríti” ki, míg a harmadlagos reakciók különválását az „én” kezdeményezi. A 6. szakaszra jellemző mentális kombinációs készség már nagyfokú replikációs hűséget igényel a koncepciók szerkesztésében, és a differenciálódás fokozódása a koncepciók kooperációjára, „szuperciklusok” kialakulására utal. Egy-egy agyi modell egy-egy szuperciklust képvisel, amelynek egyes tagjai, az individuális koncepciók a megértés folyamatában létrejött funkcionális kapcsolataik révén képeznek egy tartósabban fennmaradó, együtt replikálódó egységet. Az intelligencia fejlődésének későbbi szakaszaiban ezekre a jelenségekre még több példa adódik (Piaget 1960). Valamennyi fejlődési szakaszra jellemző, hogy a koncepciók kialakításában a külső ingerek elindító, „gerjesztő” szerepet játszanak.

Evolúciós rendszerek

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 833 0

Csányi Vilmos könyve a rendszerelmélet és a biológia jelentős eseményeinek összefoglalása. Egységes elméleti keretbe foglalja az élővilág jelenségeit az élet keletkezéséről a testek és szervezetek kifejlődésén keresztül az ember megjelenéséig. Az elmélet alapja az a feltételezés, hogy a különböző evolúciós jelenségek „replikatív komponens rendszerek” tulajdonságaira vezethetők vissza. A sejtek, a molekulák és a szervezetek replikációját illetően semmiféle kétség nem merül fel, a tárgyak és az ideák replikatív keletkezésére pedig a szerző számos bizonyítékkal szolgál.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csanyi-evolucios-rendszerek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave