A kulturális evolúció tanulmányozásának egy nagyon ígéretes ágát fejlesztette ki Cavalli-Sforza és Feldman (1978, 1981), akik szerint a biológiai és a kulturális evolúció jelenségeinek vizsgálatára egyaránt alkalmasak a klasszikus evolúciógenetikában eddig használatos kvantitatív modellek. Véleményük szerint a kulturális evolúcióban ugyanazok az alapjelenségek mutathatók ki, mint a biológiai evolúcióban. Szerintük a kulturális evolúció esetében az innováció a mutáció, a másolás vagy imitáció hibájának felel meg. A szelekció összefügghet azzal, hogy az adott kulturális jegy birtoklása előnyös vagy sem, lehet stabilizáló jellegű (például amikor valaki egy technikát vagy technológiát optimális hasznosításra fejleszt), esetleg lehet neutrális (például Mária mennybemenetelének katolikus dogmája az egyház eszmerendszerének része, elterjedését kizárólag az egyház befolyásának változása szabályozza, a dogmának önmagának sem előnye, sem hátránya nincs a szelekció szempontjából). A véletlen sodródás ugyanúgy, mint a biológiai jelenségek esetén, a véges létszámú populációkban bekövetkező véletlen változások következménye (például ritka ismeretek, bizonyos babonák, hiedelmek stabilis jelenléte kisebb közösségekben stb.). A transzmissziót, ami a genetikai anyagnak a szaporodás során való átadása, a kultúrában az adott kulturális jegy megtanulásával, másolásával azonosítják. Az analógiák nyilvánvalóak, a mechanizmusok természetesen különbözőek. A kulturális transzmisszió esetében Cavalli-Sforza és Feldman tíz változatot különböztet meg: a szülőről a gyermek felé történő átadást (mono- és biparentális módban), a szülők generációjához tartozó más felnőttek, valamint a jóval korábbi generációkhoz tartozó felnőttek (akár már nem élő generációk hatását írásokon, könyveken keresztül) révén megvalósuló transzmissziót. Az ötödik változat a kortársak, a hatodik a tanárok, tanítók segítségével megvalósuló kulturális transzmisszió. A politikai transzmisszió két változatát különböztetik meg: az egyik a kisebb közösségekben kialakuló, néhány vezető felől, a másik a nagyobb társadalmakban a politikai pártok vagy egyéb csoportosulások útján megvalósuló transzmisszió; ez utóbbira jellemző, hogy nagyobb egyetértő csoport működik közre az átadásban. A kilencedik mechanizmus a különféle hírközlő mechanizmusok, újság, rádió, televízió stb. által közvetített, végül a legutolsó a nagyobb társadalmakban kialakuló kulturális izoláció (például osztályok, kulturális rétegek, nyelvi, nemzetiségi izolátumok stb.) révén valósul meg. A kvantitatív modelleket különböző kulturális jegyek, vallási, politikai nézetek, hiedelmek, szokások, szórakozási formák stb. konkrét vizsgálatával is kipróbálták. Kimutatták például, hogy a vallási és politikai nézetek főképpen a családon belül történő transzmisszióval terjednek (Cavalli-Sforza és mtsai 1982).