Az emberi kultúra kifejlődése a biológiai organizációs szint dinamikájára épülve ment végbe. Az emberi evolúció korai, még kultúra nélküli szakaszát tekintjük a kulturális evolúció 0-rendszerének. Az utóbbi években sok új paleontológiai adat gyűlt össze, amelyek azt bizonyítják, hogy a főemlősök törzsfejlődésében a jelentős szétágazás kb. 6–7 millió évvel ezelőtt ment végbe, a csimpánzokkal közös ősünk kb. ennyi idővel ezelőtt élt. A gorillával közös ős kb. 8–10 millió éves, az orángutántól 13–16 millió évvel, a páviánoktól mintegy 27–33 millió évvel ezelőtt váltunk el (Sibley és Ahlquist 1984). Az ember és a csimpánz genomjába azóta nukleotidszubsztitúciókban számolva kb. 1% különbség alakult ki (King és Wilson 1975). Eltérőek a vélemények, hogy ez túlságosan kevés vagy nagyon is sok. Kromoszómaszinten is kialakultak eltérések, például 9 inverzió különbség van a két faj között. Ismert, hogy a kromoszómainverzióknak a szoros beltenyésztés kedvez, tehát ez az adat arra utal, hogy az elválás óta a fejlődés kis létszámú populációkon alapul. A legrégebbi Hominida-fosszíliák kb. 4–5 millió évesek, és több fajra utaló polifiletikus jellegűek, bár a pontos törzsfa összeállításában az egyes szakértők között nagyok a véleménykülönbségek. Általában megegyeznek abban, hogy az Australopithecus-fajok semmiképpen sem illeszthetők a Homo-vonalba, mint azt korábban gondolták, noha ezek is felegyenesedett, nagyobb testű prédára vadászó, és minden valószínűség szerint szerszámot használó fajok voltak (Falk 1983). A Homo-vonalban a szerszámhasználó Homo habilis ős több mint 2 millió éves, és már jelentősen nagy (600 cm3) agymérettel rendelkezett. A Homo erectus kb. 1,6 millió évvel ezelőtt jelent meg, agykoponyamérete kb. 900 cm3, szerszámok mellett már tüzet is használt (Gowlet és mtsai 1981), a Homo sapiens (1400 cm3) kb. 600 000 éves (Cronin és mtsai 1981).