Empirikus kutatások [231] eredménye szerint a szexualitáshoz kötődő pozitívabb énkép, a nagyobb személyes hatékonyság, a szexualitáshoz kötődő kisebb mértékű szorongás, a fiatalabb életkor és a házasságban élés pozitívan bejósolják az egészségesebb szexuális aktivitást szív-és érrendszeri megbetegedéssel élők esetében. Ezzel szemben az emelkedett depresszív vagy szorongásos tünetek, kiemelten is a kardiológiai állapothoz kapcsolódó szorongás, valamint a társas és mindennapi tevékenységekhez való visszatérés nehezítettsége negatívan hat a szexuális aktivitásra.

Elöljáróban és általánosságban elmondható, hogy a szívkoszorúér-megbetegedéssel élő személyek nagy többsége a betegsége diagnosztizálása (akár szívizominfarktuson, akár szívsebészeti beavatkozáson átesve) után ugyanúgy élhet nemi életet, mint előtte. A szex során fellépő fizikai terhelést gyakran túlbecsülik: a keringési rendszer terhelése szex során nagyjából egy gyors sétának vagy néhány emeletnyi lépcsőzésnek feleltethető meg. Ennek okán a szexuális aktivitáshoz kapcsolódóan megjelenő főbb kardiális események abszolút kockázata kifejezetten alacsony. Tanulmányok [232] eredménye szerint a szex során fellépő hirtelen szívhalál gyakorisága 0,5% és 1,5% közötti, illetve nők körében még alacsonyabb (összehasonlításképp: a pszichés stressz vagy düh által előidézett szívhalál gyakorisága 14%). A szexuális együttlét során vagy az azt követő egy órában bekövetkező miokardiális infarktus gyakorisága egy empirikus vizsgálat [233] eredménye szerint 0,7%. Különösen alacsony kockázatnak vannak kitéve a fizikailag fit, jó erőnléttel jellemezhető személyek, [231] valamint azok, akiknél a terheléses vizsgálatok során 3 vagy nagyobb MET-érték elérése sem vált ki iszkémiát. [234] Ezzel együtt azonban igen fontosak a körülmények: a nyugodt környezetben, idői nyomás nélkül, egy stabil partnerrel együtt a beteg személy (is) ellazulhat, az esetleges aggodalmak kimondhatók, az igények és lehetőségek kölcsönösen kifejezhetők, ami biztonságossá teszi az együttlétet. [207]

Az együttléthez kötődő aggodalmak idővel oldódhatnak, ahogy mindkét fél megismerkedik ezen „új” helyzettel és annak lehetőségeivel. Hasznos lehet, ha az első alkalmak során az egészséges fél aktívabb szerepet vállal, ha türelmesen időt szánnak a beteg személy számára kényelmes testhelyzet megtalálására (például, ami nem akadályozza a légzést), és főképp, ha nyíltan kimondható, ha bármelyik fél szükségét látja megszakítani az együttlétet. Az előjátékra szánt idő sokat segíthet mindkét fél számára az ellazult, oldott, aggodalmaskodástól mentes bevonódás elérésében. [207]

A szexuális aktivitás fogalmába számos viselkedés tartozik, amelyek (az angol szavakból) a KiTOMI betűszóval ragadhatók meg: csók (Ki – kissing), érintés, simogatás (T – touching), orális szex (O – oral sex), önkielégítés (M – masturbation) és vaginális vagy anális közösülés (I – intercourse). [231]

A koszorúér-betegséggel élő, alacsony kockázattal (a fizikai aktivitás korlátozás nélkül folytatható, amely nem okoz indokolatlan fáradtságot, heves szívdobogás, légszomjat) jellemezhető személyek szívinfarktust, illetve CABG- vagy szívbillentyűműtétet követően 1-2 hónappal minden, fent felsorolt szexuális viselkedésformát (KiTOMI) biztonságosan folytathatnak. A közepes kockázatú csoportba (a fizikai aktivitás enyhén vagy jelentősen korlátozott, nyugalomban panaszmentes, a szokásos vagy a szokásosnál kicsit megterhelőbb – közepes intenzitású – tevékenységek indokolatlan fáradtságot, heves szívdobogást, légszomjat, akár típusos anginát okozhatnak) tartozó személyek számára a sikeres PCI-t követően legalább 1-2 hét, a nem komplikált szívinfarktust vagy anginás eseményt követően legalább 2-4 hét, a sikeres CABG- vagy szívbillentyűműtétet követően legalább 2-4 hét várakozás javasolt a szexuális aktivitás megkezdése előtt, valamint a fent felsorolt viselkedésformák közül a közösülés nem javasolt (tehát KiTOM). Mind az alacsony, mind a közepes kockázatú csoportban ajánlott fokozatosan visszatérni a szexuális aktivitás különböző formáihoz, és csak panaszmentesség esetén folytatni az aktivitást.

A magas kockázatú csoportba (súlyos szívelégtelenség, malignus ritmuszavarok, instabil angina esetén; bármiféle fizikai tevékenység esetén diszkomfortérzés jelentkezik, nyugalomban is megjelennek kardiális panaszok) tartozó személyek számára szívizominfarktus, szívsebészeti beavatkozás vagy PCI után 1-2 hét várakozás után a KiT-viselkedések (csók, érintés) javasolhatók biztonsággal. [231]

Ezzel együtt minden esetben javasolt a kezelőorvossal való egyéni, személyre szabott egyeztetés, szükség esetén terheléses vizsgálatok elvégzése.

Amennyiben a szex során angina pectoris lép fel, az együttlétet azonnal meg kell szakítani, és a beteg személynek kényelmes, pihentető testhelyzetet kell keresnie. Ha a tünetek meg is szűnnek, az együttlétet folytatni nem szabad, és mielőbb orvoshoz kell fordulni. Ha az angina pectoris nem szűnik, a korábban már említett nitrogénspray alkalmazható. Fontos azonban, hogy amennyiben az együttlét előtt potencianövelő szert (a hivatalos készítmények közül például Viagra, Cialis, Levitra, Spedra) alkalmazott a beteg személy, semmilyen nitrogéntartalmú készítmény (sem spray, tabletta vagy kapszula) nem alkalmazható (a két hatóanyag együttesen a vérnyomás drasztikus leesését okozza, ami a keringés összeomlásához vezethet). Amennyiben az angina pectoris továbbra sem szűnik, javasolt a sürgősségi betegellátás azonnali igénybevétele (mentőhívás).

Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy bizonyos, a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében alkalmazott gyógyszerek (például értágítók) szintén tartalmazhatnak nitrátot (glicerin-trinitrát, pentaeritril-tetranitrát vagy izoszorbid-mononitrát formájában) hatóanyagként. E hatóanyagok hosszú távon fejtik ki hatásuk a szervezetben, így rendszeres szedés mellett ugyanúgy veszélyes vérnyomáscsökkenést okozhatnak, amennyiben valamilyen potencianövelő szerrel reakcióba lépnek. Ennek okán hangsúlyosan javasolt a kezelőorvossal való egyeztetés, amennyiben felmerül valamilyen potencianövelő szer szedésének lehetősége. [207]

További gyakori aggodalom, hogy bizonyos hatóanyagok, amelyeket a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek (például egyes vérnyomáscsökkentő hatású szerek, például a bétablokkolók vagy a vízhajtók) tartalmaznak, negatív hatással vannak az erekciós képességre. Noha egyes kutatások [235] igazolták az összefüggést bizonyos régebben használt vérnyomáscsökkentő szerek és a merevedési zavarok között (amely az esetek kevesebb mint 10%-ában fordultak elő), más kutatások [236] rámutattak, hogy az újabb generációs vérnyomáscsökkentők – például angiotenzin-konvertáló enzim (ACEI, ACE)-gátlók, Ca2+-csatorna antagonisták – semleges vagy épp pozitív hatással vannak az erekciós képességre. A gyógyszerhatásnál jóval jelentősebb kapcsolat azonban, hogy a koszorúér-betegség kialakulása mögött álló mechanizmusok és kockázati tényezők (mint az endotélium diszfunkciója vagy az érszűkület) megegyeznek az erekciós zavarok mögött álló tényezőkkel. Ebből következik, hogy a koszorúér-betegség kezelésére alkalmazott terápia (például gyógyszerek) a merevedési problémák csökkenését is okozhatja. Tehát nem a koszorúér-betegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek hatására léphetnek fel erekciós problémák, épp ellenkezőleg: az erekciós képesség zavarait a koszorúér-betegség (illetve annak háttérmechanizmusai, mint az egészségtelen életmód vagy bizonyos genetikai faktorok) okozza. E kapcsolat olyannyira megalapozott, hogy újabb tanulmányok [237] az erekciós problémáknak a koszorúér-betegséget előre jelző szerepét valószínűsítik, igazolva, hogy az erektilis diszfunkció (megelőzve tehát a koszorúér-betegség diagnózisát) bejósolhatja az ateroszklerózishoz kapcsolódó megbetegedés és halálozás valószínűségét. Ezen eredmények jelentőségét két, független implikáció adja: egyfelől alaptalan (és káros) az a vélekedés, amely a vérnyomáscsökkentő kezelést kapcsolja össze az erekciós zavarokkal, ezáltal akár a gyógyszerek szedésének elutasításához (non-adherencia) vezetve. Másfelől felhívja a figyelmet a rendszeresen megtapasztalt merevedési zavarok hátterében álló okok felderítésének szükségességére, lévén, hogy azok akár az ateroszklerotikus folyamat korai jelei is lehetnek.