Kockázatészlelés
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Teleki Szidalisz Ágnes (2022): Szív-ügyünk. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634547747 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m943szu__113/#m943szu_7_p1 (2024. 11. 04.)
Chicago
Teleki Szidalisz Ágnes. 2022. Szív-ügyünk. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547747 (Letöltve: 2024. 11. 04. https://mersz.hu/dokumentum/m943szu__113/#m943szu_7_p1)
APA
Teleki S. Á. (2022). Szív-ügyünk. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547747. (Letöltve: 2024. 11. 04. https://mersz.hu/dokumentum/m943szu__113/#m943szu_7_p1)
Noha az egészséggel kapcsolatos kockázat észlelése a legalapvetőbb és minimum feltételnek tűnik bármilyen egészségviselkedésre vonatkozó szándék kialakításában, [22] empirikus kutatások [23] eredménye szerint önmagában mégsem elegendő ahhoz, hogy a személy kialakítsa a viselkedéses szándékot. A veszélyeztetettség felismerése mérlegelésre készteti a személyt, és motiválja a változtatásra (így az információátadás valóban hasznos eszköz lehet például dohányzó személyek leszokásra irányuló motivációjának növelésére), [24] önmagában azonban nem képes jelentős mértékben befolyásolni az aktuális egészségviselkedést (lásd a cigarettás dobozokon szereplő – kevéssé hatékony – figyelmeztetések). A szándék kialakításához ezért más szociális-kognitív változók (például kimeneteli elvárások és személyes hatékonyságérzés) [23] is szükségesek. [22] Ennek egy lehetséges magyarázata, [17] hogy az egészségi kockázat általános észlelése (például „a dohányzás káros”) és a személyes kockázat észlelése (például „a dohányzással veszélyeztetem az egészségemet”) nagymértékben eltérhet egymástól. Másokhoz hasonlítva magát, a legtöbb ember sokkal kevésbé érzi valószínűnek, hogy a jövőben egészségi problémái lehetnek: alábecsüli a veszélyeztetettséget, ugyanakkor optimista, ha a saját egészségi kockázatot jelentő szokásainak megváltoztatásáról van szó (például „bármikor le tudnék szokni a dohányzásról”). E jelenség, amely a defenzív vagy irreális optimizmus [25] példája, lehet tehát az egyik oka, hogy a kockázatészlelés általában gyenge előrejelzője a viselkedésnek. [17]