„Nekem korábban volt néhány nagyon komoly műtétem, például egyszer egy agyi aneurizma miatti idegsebészeti beavatkozás is. Azokhoz képest azt mondhatnám, ez szinte semmi sem volt. A katéterezés alatt végig a monitorokat figyeltem, miközben a kardiológusom érthetően elmagyarázta, hogy mit látok, mi van ott. A beavatkozás elején egy szikével apró sebet ejtettek a csuklómon, itt került felvezetésre a katéter. Tudom, hogy van, aki azt mondja, ez neki fájdalmas volt, vagy érezte, ahogy vezetik fel a katétert az érben; nem tudom, én nem éreztem semmit, és hát tudom is, hogy az érfal belső felén nincsenek érző receptorok. Az érfestéssel az egyik oldalon látszott, hogy tiszta minden ér, ott nem is találtak semmit. A másikon viszont hamar kirajzolódott két szűkület, amiből az egyik ráadásul egészen kiterjedt volt. Ezeket ballonnal nagyon gyorsan kitágították, és két sztent került beültetésre mindkét helyre. Amin meglepődtem, hogy ennek hatása nagyon gyorsan érződött, néhány nappal később már határozottan éreztem, hogy könnyebben veszek levegőt, és néhány héttel később megszűntek a ritmuszavarok is. A katéterezés legrosszabb, legkényelmetlenebb része talán a nyomókötés volt, amit a katéter kivezetése után a csuklóra tettek. Ez azért néhány óra után már elég kellemetlen volt, mert kevesebb vér jutott a kézfejbe, elkezdett zsibbadni, ez tényleg rossz volt. Persze pár óra után, mikor ezt már meg lehetett tenni, lazítottak rajta, másnap pedig már minden kanül vagy kötés nélkül lehettem. Egy évvel később sor került még egy katéterezésre és még egy sztent beültetésére a korábbi kettő közé. Itt már pontosan tudtam, mi vár rám, ez még könnyebb volt így, mint az első beavatkozás, és ennek eredményeként még a visszamaradt tünetek (erős terhelésre minimális nehézlégzést azért még éreztem az első katéterezés után) is teljesen megszűntek. Ennek immár 7 éve, azóta rendszeresen eljárok kontrollra, de minden alkalommal minden értékem és eredményem rendben van, és nincs semmiféle tünetem vagy problémám azóta sem.”