A kardiális rizikótényezők között igen jelentős hangsúlyt kap mind a munkahelyhez, mind a családi, házastársi helyzetekhez kötött krónikus stressz számottevő negatív hatása. A munkahelyi stressz kapcsán mindenekelőtt a magas szintű elvárások és követelmények, valamint a munkavégzés felett gyakorolt alacsony szintű kontrollérzet negatív hatásai emelhetők ki, és ezek járulhatnak hozzá együttesen a krónikus munkahelyi stressz kialakulásához. [115, 116] A házassághoz, családi élethez kötődő stressz kapcsán a kutatások jellemzően a házastársi boldogság és elégedettség érzésére, a nézeteltérések típusára és mennyiségére, a partner általi szeretettnek érzettség érzésére, a partner távoli munkavégzésének (ami miatt legalább napokat távol tölt) családi életre gyakorolt hatására, valamint arra koncentrálnak, hogy hogyan reagál az egyén a párjával való konfliktusára. [114] Ezutóbbi tényező – az egyénnek a házastársi konflikusokra adott reakciója – kapcsán az imént hivatkozott áttekintő elemzések [114] megállapította, hogy az úgynevezett „önelhallgattatás”, tehát az arra való hajlam, hogy az egyén ne mondja ki gondolatait vagy érzéseit, annak érdekében, hogy fenntartsa a kapcsolati vagy családi békét, mind a depresszív tünetekkel, mind számos szomatikus betegséggel és állapottal – többek között a koszorúér-betegség kialakulásával és az ahhoz kötődő mortalitással is – jelentős mértékben összefügg. Kiemelendő ugyanakkor, hogy az elemzések szerint, noha a férfiakra jobban jellemező e tendencia, mégis annak számottevő negatív egészsgügyi következményei inkább a nőket érintik. A férfiak körében kiemelt tényezőnek bizonyult ugyanakkor a feleségük munkavégzésének általuk észlelt negatív hatása a családi életre. Azon megkérdezett férfiak körében, akik úgy észlelték, hogy a családi életüket megzavarja feleségük munkája, mert párjuk gyakorta felzaklatott állapotban érkezik haza a munkahelyéről, akár 2,7-szer nagyobb volt a koszorúér-betegség kialakulásának kockázata, mint azon férfiak körében, akik ilyen stresszorról nem számoltak be. A kapcsolat feltételezett hátterében a férfiak feleségüket és családi életüket védelmező-óvó attitűdje állhat, amelyet azonban nem tudnak megélni, amennyiben a stresszforrás (jelen esetben a feleségük munkája) a kontroll- és hatóképességükön kívül áll. Ez esetben a krónikusan megélt tehetetlenség- és kontrollvesztettség-érzés vezethet el a stresszélményhez, amely a negatív egészségügyi hatások hátterében áll. [114]

Az akár korai, akár felnőttkorban megélt krónikus stressz 40–60%-kal megnövekedett kockázatot jelenthet a koszorúér-betegségek kialakulására vonatkozóan. [116] Azonban míg akut stresszhatás esetén a hirtelen megnövekedett szimpatikus aktiváció vezethet el egy akut koronáriaeseményhez (például miokardiális infarktushoz), addig a stresszhatásnak való krónikus kitettség miatt állandósult fiziológiai eltérések (például a koronáriaerek falának gyulladásos elváltozásai, illetve a metabolikus szindróma körébe tartozó kóros állapotok) hosszú távon okozzák az ateroszklerotikus folyamat felgyorsulását, így a koronáriaerek jelentős sérülékenységét és megbetegedését. [111] Így tehát a krónikus és az akut stresszhatás összeadódva növeli meg az akut koronáriaesemények előfordulásának valószínűségét, ahol a krónikus stressz a sérülékenységet növelő, az akut stressz pedig közvetlen kiváltó tényezőként vezethet el a betegséghez. Az egyéni különbségeket azonban, amelyek a stresszre való érzékenységben (stresszreaktivitás) és az arra adott fiziológiai válaszok intenzitásában nyilvánulnak meg (például a vérnyomás-emelkedés mértéke), számos tényező, így genetikai tényezők, kora életkori tapasztalatok, a stresszor jellemzői és a megküzdési (coping) képességek is befolyásolják. [116] Ekként tehát azok a módok, amelyekkel az egyén a stresszhatás negatív következményeit próbálja kezelni, alapvető szerepet töltenek be a stressz-egészségi állapot kapcsolatban, viselkedéses tényezőkkel – indirekt úton – csökkentve vagy növelve a stressz testi és lelki egészségre gyakorolt hatását. Ezt támasztják alá azok az eredmények is, amelyek szerint a stresszkezelésre irányuló kognitív viselkedésterápiás intervenciós program szignifikánsan képes csökkenteni a jövőbeni kardiovaszkuláris események és a miokardiális infarktus kockázatát koszorúérbetegek körében. [117] Ezen összefüggésekről a későbbiekben bővebben is lesz szó (lásd a VI.4.4. fejezetet).