Ennek hátterében a hosztilis (ellenséges) személyekre jellemző megnövekedett kardiovaszkuláris reaktivitás (szív- és érrendszeri válaszkészség) állhat. A hosztilis személyek a stresszes, megterhelő helyzetekre jelentősen megnövekedett szimpatikus aktivációval reagálnak. Ennek folyományaként a pulzusszám és vérnyomás megemelkedik, az érrendszeri ellenállás fokozódik, és megnő a vérben a katekolaminok (adrenalin és noradrenalin) szintje, ami károsítja a szívizmot és az endotéliumot, ahol így valószínűbben alakul ki gyulladás, és a vérzsírok is könnyebben lerakódnak. E folyamatok hosszú távon érelmeszesedéshez vezethetnek. [101] Igazolták továbbá, hogy a hirtelen, intenzív dühkitöréseket követő két órában megnő az akut koronáriaesemények (akut MI, iszkémiás és vérzéses stroke, kamrai aritmia) kockázata. [102] Ennek oka a stressz nyomán akutan, hirtelen fellépő szimpatikus aktiváció, amely egyrészt az ateroszklerotikus plakkok leszakadásához, így átmeneti iszkémiához vezethet, továbbá olyan gyulladásos és véralvadást segítő (protombotikus) folyamatokat indít be, amelyek a vérlemezkék aggregációjának és a sérülékeny plakkok, illetve vérrögök kialakulásának serkentésén keresztül szintén érelzáródáshoz vezethetnek bárhol az érrendszerben. [103]

Ismertek azonban a fentivel ellentétes koncepciók is. Egy hosszmetszeti vizsgálat [104] eredményei szerint ugyanis nem a negatív érzelmek megélése és ilyetén kifejezése, hanem azok elfojtása növeli meg a hosszú távú halálozás kockázatát koszorúér-betegek körében. A vizsgálat nyomán leírt D-típusú személyiségkonstruktum vonásszintű jellemzői a negatív affektivitás (tendencia a negatív érzelmek, például szorongás, ingerültség gyakoribb átélésére) és a szociális gátoltság (ezen érzelmek kifejezésének nehézsége a társas kapcsolatokban), amely vonások együtt szoros kapcsolatot mutatnak a koronáriabetegségekhez kapcsolódó megbetegedéssel és halálozással. Az összefüggés mögött, hasonlóképpen, a fiziológiás hiperreaktivitás megnövekedett szintje és a gyulladást elősegítő citokinek megnőtt aktivitása sejthető. [105] Megjegyzendő azonban, hogy más áttekintő tanulmányok, [106] a korábbi vizsgálatokhoz képest statisztikailag még jelentős, ám lényegesen gyengébb összefüggést találtak a D-típusú személyiségkonstruktum és a kardiovaszkuláris betegségek rosszabb prognózisa között.

A fentebb már említett közvetlen (fiziológiai) útvonal mellett azonban mindenképpen kiemelendő a közvetett útvonal szerepe is, ahol a személyiségvonások és az egészségi állapot közötti kapcsolatot különböző viselkedéses tényezők közvetíthetik. Ily módon például az egyén különböző egészségkárosító viselkedések kialakításával reagálhat a gyakran megjelenő negatív érzelmekre (például egészségtelen táplálkozással, [107] vagy alkoholfogyasztással), [108, 109] amennyiben nem áll rendelkezésére más, adaptívabb érzelemszabályozó stratégia. Továbbá a D-típusú személyiségre jellemző szociális gátlás a társas támogatás elérésének és hasznosításának is gátat szabhat, ami fokozza a pszichoszociális stressz szerepét a koronáriabetegség progressziójában [110] (a kapcsolat bővebb kifejtését lásd a későbbiekben).