Az inszomnia, azaz az elalvás vagy az átalvás szubjektíven észlelt nehézsége, illetve a zavartnak, nem pihentetőnek észlelt alvás igen gyakori az iparosodott társadalmakban, és akár a felnőtt népesség 30–50%-át is érintheti, az életkorral növekvő prevalenciával. Az inszomnia és a szív-ér rendszeri betegségek közötti kapcsolatot összegző tanulmányok [95] több mint 120 ezer személy utánkövetése nyomán rámutattak, hogy ezen alvási nehézségek a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásával és az abból eredő halálozás megnövekedett kockázatával járhatnak együtt (a relatív rizikó 1,45), összehasonlítva azon személyek kockázatával, akik nem küzdenek alvási nehézségekkel. Az inszomnia alapvetően az alvás minőségére vonatkozik, azonban az alvás mennyisége hasonlóan jelentős tényezőnek tűnik. Egy 12 éven keresztül folyó, több mint 20 ezer személyt nyomonkövető kutatás [96] eredményei szerint ugyanis a rövid alvásidőről (kevesebb mint 6 óra) beszámoló személyek körében 15%-kal magasabb lehet a kardiovaszkuláris betegségek, és 23%-kal magasabb specifikusan a koszorúér-betegségek kialakulásának kockázata, összehasonlítva az átlagos alvásidőről (7 óra) beszámoló személyek rizikójával. Amennyiben a rövid alvásidő rossz alvásminőséggel is együtt jár, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata 63%-kal, a koszorúér-betegség kockázata 79%-kal lett nagyobb, összehasonlítva a normál alvásidővel és jó alvásminőséggel jellemezhető személyekkel. E kutatásban a hosszú (több mint 9 óra) alvásidő és a szív- és érrendszeri betegségek között nem találtak kapcsolatot a kutatók. [96] Ezen összefüggések hátterében anyagcsere- és endokrinváltozások (például rosszabb glükóztolerancia, a megnövekedett kortizolkiválasztás vagy a magas vérnyomás tartóssá válása) egyaránt állhatnak, amely hatásokat a fokozott szimpatikus aktiváció, valamint a gyulladásos citokinek megnövekedett szintje közvetítheti. [95, 96] Megjegyzendő továbbá, hogy az alvás minőségi zavarai (inszomnia) gyakoribbak lehetnek a depresszív panaszokról beszámoló, az alacsony szocioökonómiai státuszú, valamint a fizikai aktivitás és az általános szubjektív egészségi állapot alacsonyabb szintjéről beszámoló személyek körében, így feltételezhetően az alvási nehézségek is más hatásokkal összeadódva vezethetnek el a negatív egészségügyi következményekhez. [95]

Mindezek okán a kardiovaszkuláris megbetegedés diagnosztikus folyamatában kiemelten fontos az egyén alvási szokásainak és annak (mennyiségi és minőségi) jellemzőinek feltárása is, [22] és az esetleges alvási nehézségek kezelése. Ennek elsődleges, kezdeti módja lehet a viselkedésváltoztatás és az általános alváshigiéniai szokások beiktatása, mint az alkohol, a koffein vagy egyéb stimulánsok kerülése alvás előtt, a rendszeres testmozgás mindennapokba emelése vagy a testsúly szabályozása. Ezek hatékonyan javíthatják az alvásminőséget gyógyszeres kezelés nélkül is. [23, 70] Hangsúlyozandó ugyanakkor a figyelmes és pontos felmérés fontossága: az alváshoz kapcsolódó (minőségi vagy mennyiségi) nehézségek és problémák kötődhetnek ugyanis esetleges depresszív állapotokhoz, a vitális kimerültséghez (ez esetben akár az elalvás, akár az átalvás nehézségei),[89] összefügghetnek a szív csökkent teljesítménye nyomán fellépő fiziológiai fáradtsággal, ugyanakkor akár egyes gyógyszerek hatásához is kapcsolódhatnak, [81] így azok természetének és okának körüljárása kiemelt figyelmet kell élvezzen.