Az egészségmagatartás fogalmának pontosabb tisztázása érdekében megkülönböztethető továbbá az egészség szempontjából kedvező (health-enhancing) és kedvezőtlen (health-impairing) viselkedés. [137] Az egészség szempontjából kedvező viselkedések azok, amelyek valamilyen egészségügyi előnnyel járnak, avagy védik az egyént a betegségektől, míg az egészség szempontjából kedvezőtlen viselkedések azok, amelyek káros hatással vannak az egészségre (úgynevezett rizikóviselkedések).

Egészségre kedvező, avagy egészségvédő viselkedések közé sorolható a testmozgás, a megfelelő étrend vagy a szájápolás, illetve az olyan preventív viselkedések is, mint a szűrővizsgálatokon való részvétel. Egészségre kedvezőtlen vagy egészségkárosító viselkedésnek tekinthető a dohányzás, a védekezés nélküli szex vagy a kockázatos autóvezetés. Hangsúlyozandó azonban, hogy a különböző egészségviselkedések egyik vagy másik csoportba való besorolása nem minden esetben egyértelmű, hiszen nem feltétlenül állnak rendelkezésre objektív kritériumok az egészségre gyakorolt kedvező vagy épp kedvezőtlen hatás megítélésére. [137]

Ennek nyomán az egészségmagatartás-modell alapvetése, hogy a személyiség az egészségmegőrző és egészségkárosító viselkedések kialakítására és fenntartására való hajlamon keresztül hat az egészségi állapotra. Példának okáért – ahogy erről már volt szó – mind a negatív affektivitás, mind az ellenségesség nagyobb mértékével jellemezhető személyekre jellemző a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, [108, 109] míg az optimistább emberek hajlamosabbak az egészséges életmód követésére. [123] A személyiség és az egészségviselkedések közötti összefüggések közvetítő folyamataink megértése ezért fontos és szükséges a viselkedésváltoztatást célzó intervenciók sikeressége érdekében. Egy kutatásban, [138] több mint 1600 fiatal felnőttet bevonva, a személyiség-egészség közötti kapcsolat motivációs modelljét vizsgálták. Az eredmények szerint, habár mind az extraverzió, mind a neuroticizmus személyiségdimenzió összefügg a túlzott alkoholfogyasztásra és a kockázatos szexuális viselkedés preferálására való hajlammal, a közvetítő útvonal különbözik a két esetben. Míg a neuroticizmus magas pontszámával jellemezhető személyek a negatív hangulati állapotokkal (például a szorongással) való megküzdés érdekében, annak egy módjaként hajlamosak részt venni e rizikóviselkedésekben, addig az extravertált személyek a pozitív hangulat növelése érdekében tették ugyanezt.

Fontos kiemelni továbbá, hogy jelen egészségmagatartás-modell több ponton is átfedést mutat a korábban bemutatott stresszközvetítő modellel. Az egészségviselkedések ekként a stresszel szembeni megküzdési stratégiáknak is tekinthetők, [139] miközben ezek a viselkedések maguk is hatással lehetnek a szervezet stresszreakciójára, így befolyásolva annak egészségre gyakorolt hatását (például stresszteli helyzetben a dohányzás akár megduplázhatja a vérnyomás- és pulzusértékek növekedésének mértékét, összehasonlítva a csak stresszes vagy csak dohányzásos helyzetekkel), [140] míg – a másik oldalt tekintve – a testmozgás csökkentheti a kardiovaszkuláris rendszer válaszát stresszteli szituációban is. [141]