Hangsúlyozandó, hogy e tünetek megjelenése egy miokardiális infarktus vagy más akut koronáriaesemény után nem törvényszerű, és a betegek egy része pszichológiailag is jól alkalmazkodik a betegségéhez. Ismertek ugyanakkor bizonyos kockázati tényezők, amelyek fennállása esetén valószínűbb a nehezebb pszichés alkalmazkodás, akár a depresszív (vagy szorongásos) tünetképzés. Kutatások [22, 25] eredményei szerint a fiatalabb életkor, a női nem, a rosszabb megküzdési képességek, a korábbi depresszív vagy szorongásos problémák és a társas elszigeteltség (izoláció) megnövelik a MI utáni nehezített alkalmazkodás valószínűségét, csakúgy, mint az infarktus súlyossága, a gyógyszeres kezeléssel való rosszabb együttműködés, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusz vagy az anyagi, egzisztenciális nehézségek jelenléte, valamint az egyéb társbetegségek (elhízás, diabetes mellitus) fennállása is. E tényezőket ekként jelzésértékkel szükséges figyelembe venni, és elérhetővé tenni a szorosabb pszichés támogatás lehetőségét az érintett és esetlegesen nagyobb kockázatnak kitett betegek számára (lásd a 17. kitekintő ablakot).

A koszorúér-betegség és különösen is egy akut koronáriaesemény és a depresszió közötti kétirányú kapcsolatot összetett mechanizmusok közvetítik. A jelentős, akár életet fenyegető stresszorra adott fiziológiás stresszreakciók – autonóm idegrendszeri hatások közvetítésével – olyan alapvető neurokémiai és neuhormonális változásokat vált ki a szervezetben (például a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely aktivációja nyomán felszabaduló kortizol és katekolaminok véralvadást elősegítő hatása, a szerotoninerg ingerületátvitel módosulása vagy a gyulladásos citokinek aktivációja stb.), amelyek egyaránt hatnak (egyebek mellett) az idegrendszerre és a kardiovaszkuláris rendszerre is, kölcsönösen befolyásolva így mind a szívműködést, mind az érzelmi-hangulati állapotot. [22, 25]

Lélektani, pszichodinamikai értelmezésben elmondható továbbá, hogy minden betegség veszteség. A koszorúér-betegség kapcsán és kiemelten is egy akut miokardiális infarktust követően mind konkrét, mind szimbolikus értelemben veszteségélményt élhet meg az egyén. Konkrét veszteségként jelenhet meg számára akár funkcionális kapacitásának és teljesítőképességének fokozatos romlása (akár a legjelentéktelenebbnek tűnő hétköznapi tevékenység elvégzésének nehézsége is előidézheti ennek felismerését), akár szociális szerepeinek (például munkájának) és tevékenységeinek (intenzív fizikai megterheléssel járó hobbik) kényszerű feladása, akár a napi rutin elvesztése; bármilyen életterület, amelyet a személy elveszítettnek él meg a betegsége miatt. Szimbolikus veszteséget jelenthet az egyén korábbi énjének, annak az énjének az elvesztése, akinek nem kellett a gyógyszerszedést a napjaiba iktatnia, akinek nem kellett diétával, vércukor- vagy koleszterinszinttel bajlódnia, akinek nem kellett tekintettel lennie egy komoly betegségre: vagyis elveszítheti az egészségesnek tudott énjét.

Hangsúlyozandó, hogy a depresszió kezelhető betegség. [48] Az akut kardiológiai eseményekhez kötődő depresszív állapot kezelése történhet a kardiológiai rehabilitációs ellátás keretében, a beteg személyes társas kapcsolatainak segítségével és bevonásával, valamint (klinikai vizsgálatok során nyert bizonyítékokkal alátámasztott módszerreként) a fizikai aktivitás növelésével, különböző pszichoterápiás módszerekkel, valamint antidepresszáns hatású farmakológiai szerek alkalmazásával is. [22, 46] A kardiológiai rehabilitációs kezelés annak számos standard elemével (társas és szakmai támogatás nyújtása, betegedukáció, testmozgás, relaxációs módszerek tanítása) és – a legtöbb magyarországi kardiológiai rehabilitációs osztályon elérhető – pszichológus szakemberrel való egyéni munkán keresztül járulhat hozzá a depresszív tünetek enyhüléséhez, illetve súlyosbodásának megelőzéséhez.1 A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív viselkedésterápiák (CBT) hangsúlyosan hatékonynak bizonyulnak a depresszív állapotok kezelésében, leggyakrabban mind a stresszkezelés erősítését, mind a negatív, diszfunkcionális gondolatok megváltoztatását célozva. [22, 46] Az antidepresszáns hatású szerek közül a leggyakrabban alkalmazottak a szelektív szerotonin-visszavételt gátló szerek (SSRI-k), amelyek a szerotonin nevű – többek között a hangulat, a szexualitás, az alvás, az étvágy szabályozásában is szerepet játszó – neurotranszmitter koncentrációját növelik meg az agyban. Az SSRI-szerek számos kutatás (lásd SADHART-tanulmány) [51] által bizonyítottan [22, 46] biztonságosan szedhetők kardiovaszkuláris betegséggel élő személyek által is. Kutatások sora igazolja, hogy mind a CBT-, mind az SSRI-szerek hatékonyak a depresszió kezelésében, [22, 48] együttes alkalmazásuk pedig fokozottan hozzájárul az infarktus utáni depresszió, így az egyén szenvedésnyomásának csökkenéséhez, életminőségének javulásához (annak igazolása, hogy a depresszió által előidézett jövőbeli megbetegedések és halálozás kockázata is mérséklődik-e e hatáson keresztül, még további vizsgálatokat igényel). [22, 46]