A kultúra és az egészség/betegség kapcsolatát vizsgáló orvosi antropológia tudományterületén végzett kutatások egyként mutatnak rá, hogy az egészségre és betegségre vonatkozó elképzelések és gyakorlati eljárások minden emberi társadalomban az adott kultúrát alapvetően jellemző vonások közé tartoznak. Kulturális és társadalmi csoportokat vizsgáló és összehasonlító vizsgálatok nyomán megállapítható, hogy különböző kulturális-társadalmi csoportokhoz tartozó emberek más dimenziók mentén határozzák meg az egészséget, eltérő jelentéseket tulajdonítanak a betegségeknek, másképpen magyarázzák azok okait, valamint a kezelési módokat, amelyekben hisznek. [74] A kulturális tényezők befolyásolják, hogy milyen dimenziók és jellemzők alapján hitelesíthető az egyén betegszerepe, ő erről hogyan beszél, milyen reakciómódok fogadhatók el válaszul, mely aspektusait emeli ki a betegségének, milyen módon foglalkozik vele, valamint hogy kihez és miért fordul segítségért betegség esetén. Ennek nyomán egy betegség tényének elfogadása és az ahhoz való alkalmazkodás sem érthető meg azon társadalmi és kulturális tényezők nélkül, amelyeknek az egyén tagja. [74] Számos, az orvosi antropológia által vizsgált jelenség – csak néhányat említve: a test működéséhez, az ételhez és táplálkozáshoz, az alkoholfogyasztáshoz, az orvosi ellátáshoz, a tünetek kommunikációjához stb. kapcsolódó kulturális képzetek – közül e helyütt a betegség szubjektív jelentésére vonatkozó elképzelések kerülnek ismertetésre.1

 

 

Ahogy az eddigiekből látható, egy betegség jóval többet jelenthet az egyénnek vagy a társas környezetének, mint pusztán egy klinikai-szomatikus állapot. Különböző jelentések, metaforák, szimbolikus asszociációk kapcsolódhatnak a betegséghez, főleg akkor, ha a betegséggel kapcsolatban nem áll rendelkezésre minden információ. [118] A koszorúér-betegség kapcsán kiterjedt és érvényes élettani, orvosi ismeretek állnak rendelkezése, ám ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy lélektani, kevésbé tudatos szinten a fenti jelentések valamelyike aktiválódjon a személy betegségéhez való attitűdjeinek részeként. Ezek befolyásolhatják, hogy a személy felvállalhatónak tartja-e a betegségét, vagy félve annak identitására gyakorolt hatásától rejtőzködik a társas környezetében (például, ha a személy általában gyengeségként tekint a betegségekre, és félve a megerősítő diagnózistól, szakembert sem keres fel), elrejtve, akár tagadva ezzel azt az énjét, akinek tünetei vannak. [119] Ha felfedi, befolyásolhatja, hogy mely kapcsolataiban, kinek és hogyan fedi fel őket. Ugyanakkor ezen asszociációk, metaforák nemcsak az egyénre, hanem az egyén társas környezetére is hatnak, ekként befolyásolva azt is, hogy a körülötte élő emberek hogyan viszonyulnak hozzá (például elkerülik a beteg személyt, mintha már nem ugyanaz az ember lenne; kímélik és óvják stb.).