3.1.3.3. Kognitív értékelőfolyamatok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az a megküzdést tárgyaló fejezetben (lásd a 3.1.3.2. alfejezetet) már szóba került, egy krónikus betegséghez való alkalmazkodás folyamatát az egyén betegségével és annak az egyén életében betöltött helyével, szerepével kapcsolatos kognitív értékelések jelentősen befolyásolják. Az említett kognitív tranzakcionalista modell szerint az egyén alkalmazkodását egyaránt befolyásolja az adott stresszornak az egyén személyes céljaira gyakorolt hatása, a jelentések, amelyeket az egyén a stresszhelyzetnek tulajdonít, a stresszhelyzet befolyásolhatóságának, kontrollálhatóságának értékelése, valamint az egyén saját hatékonyságára vonatkozó értékelése, amellyel a felmerülő helyzetet és változásokat kezelni kívánja. A következőkben e tényezők rövid áttekintése következik.
 
A személyes célok fenyegetettsége
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy krónikus betegség egyén életére gyakorolt hatását, ekként a betegségfeldolgozást is jelentős befolyásolja, hogy a betegség és az annak nyomán bekövetkező változások milyen mértékben gátolják az egyént addigi életcéljai megvalósításában, mennyire indokolják azok megváltoztatását. A célok és az azok eléréséhez szükséges erőfeszítések alapvetően határozzák meg a legtöbb ember életének struktúráját, és mind rövid, mind hosszú távon értelemmel és jelentéssel töltik meg azt. [153] E célok alatt nem csak a teljesítménnyel vagy a sikerrel összefüggő tevékenységek értendők; a legtöbb ember célja egészségének fenntartása, társas kapcsolatainak ápolása és bármi olyan – akár mindennapi – tevékenység, amely az egyén életminőségét számára jelentősen befolyásolja. Amennyiben ezen célok fenntartásában és elérésében akadályok lépnek fel (például egy krónikus betegség nyomán), az egyén reakcióját – viselkedéses és érzelmi szinten egyaránt – az határozza meg, hogy milyen elvárásokkal rendelkezik a kitűzött céljai elérésével kapcsolatban. Ha az egyén úgy ítéli meg, hogy képes lesz megküzdeni a felmerülő akadályokkal, akkor a megváltozott élethelyzetben is képes lesz rugalmasan alkalmazkodni és folytatni korábbi célirányos tevékenységét. Amennyiben azonban az egyén úgy értékeli, hogy sikeresen nem küzdhet meg a felmerült akadályokkal, az egyén eltávolodik céljaitól, aminek viselkedéses következménye a további próbálkozások feladása, érzelmi következménye – a korábban fontos célok elvesztése miatt megjelenő – negatív érzések, akár depresszió és intenzív veszteségélmény átélése lehet. Egy krónikus betegség mind az egészséghez, mind más életterületekhez kapcsolódóan az egyén életcéljait tartósan akadályozó stresszorként jelenhet meg. A bizonyos személyiségvonások – például a személyes hatékonyságérzés, diszpozicionális optimizmus – magas szintjével jellemezhető személyek pozitívabb elvárásokkal rendelkeznek az akadályok elhárítására vonatkozóan, ami céljaik fenntartásához, avagy azok helyzethez illeszkedő módosítását követően új célok kitűzéséhez vezethet. Ennek eredményeként a betegség életükre gyakorolt hatását kevésbé jelentősnek ítélik majd, és kisebb mértékű distresszt élnek át ennek okán. [153]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az énkomplexitás koncepciója egy további lehetőséget jelent a betegségnek az egyén életére, életcéljaira gyakorolt negatív hatásának mérséklésére. E koncepció szerint az egyén saját énjéről (szelfjéről) alkotott komplex kognitív reprezentációja protektív tényezőként jelenhet meg egy stresszorral, például egy súlyos betegséggel való megküzdés során. Az elmélet szerint a nagyobb énkomplexitással jellemezhető személyek nagyobb számú énaspektussal rendelkeznek, és ezen énaspektusok jelentősen különböznek egymástól. Ezen énaspektusok az egyén életében fontos, általa betöltött szerepeket és funkciókat jelentik (férj/feleség, szülő, nagyszülő, barát/barátnő, munkavállaló, a horgászegyesület/olvasókör elnöke stb.). Ha a példaként hozott egyén akár a koszorúér-betegség miatt megváltozott fizikai terhelhetősége okán például munkájának és a horgászegyesületi/olvasóköri elnöki szerepének feladására kényszerül, az életében megmaradó énaspektusok (férj/feleség, szülő, nagyszülő, barát/barátnő) – és az egyén ahhoz kötődő céljai – a betegség által érintetlenek, ekként a stresszor negatív hatásától mentesek maradhatnak (egyfajta hozzáadott, pozitív pufferhatást is betöltve a stresszel szemben). Ezzel szemben, ha az egyén két, számára fontos énaspektussal rendelkezik (munkavállaló és férj/feleség), és az egyiket feladni kényszerül betegsége miatt, egyetlen énaspektus marad az egyén életvilágában, amelyet a betegség miatt negatív érzelmek nem érintenek jelentősen. Abban az esetben azonban, ha a férj/feleség énaspektus szorosabban kötődik a munkavállalói énaspektushoz (például mert a házastársával egy munkahelyen, hasonló munkakörben dolgoznak, és így gyakori közös témájuk a munkatevékenységük), a betegség miatti distressz és annak az énre gyakorolt hatása mindkét énaspektusát jelentősen és negatívan terhelni fogja. [154]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ehhez mérten empirikus kutatások [154] igazolják, hogy a magasabb énkomplexitással rendelkező személyek kisebb kockázatnak vannak kitéve az olyan stresszhez kapcsolódó zavarok kialakulására vonatkozóan, mint a depresszió, a krónikus stressz vagy bizonyos stresszindukált szomatikus tünetek, valamint eredményesebb megküzdést [155] és sikeresebb pszichés alkalmazkodást mutatnak stresszkeltő szituációkkal való megküzdés során. [156]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek gyakorlati következménye annak felismerése, hogy – noha szintén alkalmazkodást igénylő feladatról van szó – a testi-lelki egészséget pozitívan támogató és egy stresszteli élethelyzet, akár egy krónikus betegséggel való szembenézés során megküzdést és alkalmazkodást segítő lehet, ha az egyén több szerepkört és funkciót is betölt az életében. Ezek kapcsolódhatnak a munka világához, az egyén társas kapcsolataihoz, szabadidős és hobbitevékenységeihez, akár időszakosan vállalt feladataihoz is, a lényeg, hogy azok az egyén saját értékelése alapján fontos és énje szempontjából jelentős szerepek és funkciók legyenek.
 
Értelem- és jelentéstalálás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kognitív adaptáció elmélete [157] szerint egy stresszteli, fenyegető életeseménnyel, élethelyzettel való szembenézés során az alkalmazkodás sikerességét jelentősen meghatározza, hogy az egyén képes-e számára elfogadható jelentést tulajdonítani az eseménynek és/vagy értelmet találni a megélt tapasztalatban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy traumatikus életesemény átélése után a krízishelyzettel való megküzdésben az értelem- és jelentéstalálás két alapvető típusa különböztethető meg. [158] Az érthetőség dimenziója a „mi értelme ennek?” kérdésére keresi a választ, és az eseményt a világ és általában véve az élet elfogadott törvényszerűségei, szabályai és elméletei közé próbálja beilleszteni. A jelentőség dimenziója az esemény értékére vagy értékességére vonatkozik, arra, hogy mindez az egyén saját, szubjektív világába hogyan illeszthető be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érthetőség kutatása során az esemény megértésére tett erőfeszítés a „miért történt ez (velem)?” kérdésének tudatos vagy kevésbé tudatos megfogalmazása, amely akár a világ igazságosságába vetett hithez kapcsolódó alapvető meggyőződéseket is aktiválhatja. Amennyiben az esemény egy súlyos vagy krónikus betegség, ezen értelemkeresésben – ahogy erről már szó esett – fontos szerepet töltenek be az egyén szubjektív betegségelméletei, laikus betegségmagyarázatai, amelyek érvényességüktől függetlenül segíthetnek egy elfogadható és koherens keretbe foglalni a tapasztalatot, amely befogadható és így megnyugtató az egyén számára. Ahogy kutatások [157] rámutattak, egy súlyos betegséghez kapcsolódó oksági attribúciók esetén (az egyén vélekedése arról, hogy mi okozta a betegségét) ezen attribúciók tartalma (a konkrét ok) semmiféle összefüggésben nem állt az alkalmazkodás sikerességével, azonban a tény maga, hogy az egyén talált egy számára elfogadható magyarázatot betegségére, bejósolta a sikeresebb alkalmazkodást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelentőség megértésére tett kísérletek során az egyén arra keresi a választ, hogy ezen új élethelyzetben hogyan helyezhető el ő maga, és egész életvilága hogyan alakul át ezt követően. Ez tehát az esemény (egy betegség) megértésének egy jóval szubjektívebb, intenzív érzelmekkel átszőtt, gyakorta alapvető egzisztenciális kérdéseket felvető folyamata. Az egyén gyakorta újraértékeli életét (ezt különösen erősen hívja egy súlyos, élethosszig tartó betegség diagnózisa), áttekinti jelen helyzetét, és újrafogalmazza jövőbeli értékeit, céljait. Ennek folyományaként az egyén akár pozitív jelentést is találhat a betegségében, amire a szakirodalom előnytalálás/előnykovácsolás néven hivatkozik.10 Ennek eredményeként gyakori, hogy az egyén alapvetően változtatja meg viszonyulását az életéhez (megnövekedett tudatosságról, a pillanat megélésének fontosságáról számol be), nagyobb fokú önismeretet tapasztal, akár énképének megváltozását éli meg (jobban megérti önmagát, megismeri eddig nem tapasztalt tulajdonságait is), önértékelésének növekedését tapasztalja meg (amelyhez a képességek megtapasztalása, akár a sikeres megküzdés vezethet), vagy újraértékeli, mi a fontossági sorrend az életében (a feladatok és mások problémái elé helyezi személyes kapcsolatait) [157] (lásd például Gábor esetét a 27. kitekintő ablakban). Ezen hatások gyakran annál kifejezettebbek, minél súlyosabb, minél fenyegetőbb az élethelyzet vagy a betegség.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ehhez mérten empirikus kutatások áttekintő elemzése [159] alapján elmondható, hogy az előnytalálás következetesen összefügg a jobb pszichológiai és szomatikus egészséggel, elősegíti a fenyegető élethelyzetekhez történő jobb alkalmazkodást és a pszichés fejlődést is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az értelem- és jelentéstalálási folyamatot elősegítheti és támogathatja az egyén betegségével kapcsolatos gondolatainak, érzéseinek megfogalmazása és kifejezése, ami lehetővé teszi múlt, jelen és jövő összekapcsolását, így a betegség koherens történetének (lásd betegségnarratíva) [160] megalkotását, annak az egyén saját élettörténetébe, személyes narratívájába való beillesztését. [161, 162] Ennek egy igen hatékony módja lehet az érzelemkifejező írás módszere, amelyről a későbbiekben részletesebben is szó esik (lásd a VI.4.4.5.6. alfejezetet).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

27.
Előnytalálás: Gábor (64) esete
 
Gábor egy miokardiális infarktus után szembesült koszorúér-betegségével. Mint sokaknál, Gábor esetében is megjelent addigi élete átgondolásának igénye, amire az infarktus életét fenyegető élményének átélése késztette. Gábor ráébredt, hogy noha gyermekkorában – látva édesapját, aki kemény fizikai munkában végigdolgozta életét –, megfogadta, hogy ő nem szünet nélküli munkával fogja tölteni életét, most, 1-2 évvel a nyugdíj előtt mégis alig tud néhány olyan élményt, olyan emléket felidézni, amely munkáján kívüli, örömteli, szabadidős tevékenység lett volna. Gábor ezért elhatározta, hogy jóval kevesebbet fog dolgozni (saját vállalkozásában addig hajnaltól késő estig dolgozott), és megéli mindazt, amit még szeretne: utazni fog, több időt tölt az unokáival, hobbit keres magának. Gábor ekként jó példája annak, hogy egy súlyos betegség hogyan vezethet el az élet újraértékeléséhez, a betegség pozitív következményeinek felismeréséhez.
 
A betegséggel kapcsolatos kognitív értékelések
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betegséggel kapcsolatos kognitív elvárásoknak a betegséghez való alkalmazkodásban betöltött szerepe a korábban már tárgyalt kognitív betegségreprezentációk koncepciójához köthető – ekként itt csak röviden kerül szóba e kérdéskör (lásd a IV.3.4.5.2. fejezetet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakirodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy a koszorúérbeteg személyek betegségükhöz kapcsolódó elvárásai közül hangsúlyosan is a betegség kontrollálhatóságára és következményeire vonatkozó meggyőződések befolyásolják a betegséghez történő alkalmazkodást. Azok a beteg személyek, akik kontrollálhatóbbnak észlelik betegségüket, valószínűbben vesznek részt a rehabilitációs kezelésben (a betegség kapcsán észlelt kontroll különbségeiről és azok alkalmazkodásra gyakorolt hatásáról a későbbiekben lesz szó). Azok, akik a betegségüket súlyosabbnak és hosszabban tartónak észlelik, később térnek vissza a munkába, és nagyobb korlátozottságról számolnak be mindennapi tevékenységeik során, illetve társas kapcsolataikban. [163] További hangsúlyos szerepet töltenek a betegséggel összefüggő tünetekhez kapcsolódó elvárások. Mint kutatások [164] rámutattak, a vizsgált személyek 58%-a más tüneteket várt el egy miokardiális infarktus kapcsán, mint amit ténylegesen megtapasztaltak, ez pedig összefüggött a későbbi segítségkérés valószínűségével: a betegek később fordultak orvoshoz, és valószínűbben kellett egy harmadik személy befolyása, hogy orvosi segítséget kérjenek, amikor a megtapasztalt tüneteik eltértek korábbi elképzeléseiktől. A betegség okaira vonatkozó szubjektív attribúciók szerepe is jelentős az alkalmazkodási folyamatban. Tanulmányok [165, 166] rámutattak, hogy azok a betegek, akik életmódbeli tényezőket is feltételeznek betegségük kialakulása mögött, hajlamosabbak is változtatni ezen egészségviselkedéseiken.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül egy áttekintő tanulmány [167] feltárta, hogy azok a betegek, akik kontrollálhatóbbnak észlelik betegségüket, inkább használnak problémafokúszú, pozitív újraértékelő és érzelemkifejező megküzdési stratégiákat; míg azok a személyek, akik betegségüket intenzív tünetekkel járó állapotnak és súlyosabbnak értékelik, inkább az elkerülő és az érzelemfókuszú megküzdési módokat alkalmazzák. Továbbá, azok a beteg személyek, akik kontrollálhatóbbnak értékelik betegségüket, magasabb pszichés jóllétről és alacsonyabb pszichés distresszről számolnak be, valamint jobb társas funkcionálással és jobb testi egészséggel jellemezhetők. Ezzel szemben azok a személyek, akik betegségüket súlyosabbnak, hosszabban tartónak és intenzív tünetekkel járónak értékelik, alacsonyabb pszichés jóllétről, rosszabb szerep- és társas funkcionálásról, valamint a vitalitás alacsonyabb mértékéről számolnak be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E kutatási eredmények gyakorlati implikációi azon intervenciókhoz [168] köthetők, amelyek bizonyítják a kognitív betegségreprezentációk módosíthatóságát, felhívva ezzel a figyelmet, hogy az egyén által a betegségéhez kapcsolt kognitív értékelések sikerrel megváltoztathatók. Az egyén szubjektív betegségelméletének közelítése az orvosi modellhez ezáltal adekvátabb betegségképhez és annak pozitív hatásaihoz – jobb alkalmazkodáshoz, pozitívabb pszichés és szomatikus státuszhoz és a betegség sikeresebb kezeléséhez – vezethet.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

28.
Szubjektív betegségelméletek
 
Jelen kötet e pontjáig eljutva ön már nagyon sok információt, ismeretet szerzett a koszorúér-betegség orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaival kapcsolatban.
Kérjük, amennyiben eddig nem tette meg, most álljon meg egy pillanatra, és tudatosan gondolja végig, hogy volt-e olyan információ, amelyet eddig máshogy tudott, amely most meglepte?
Talán eddig úgy gondolta, a koszorúér-betegség nem, vagy alig kezelhető állapot, és önnek nincs lehetősége befolyásolni azt? Talán eddig úgy vélte, hogy a műtéti beavatkozás (akár PTCA, akár CABG) meggyógyította önt, így nincs tennivalója? Talán eddig úgy gondolta, hogy a gyógyszereket elegendő alkalmanként beszedni, mert úgy is kifejtik hatásukat? Kérjük, ha a fenti kérdések vagy bármely egyéb eddig vagy ezután olvasott információ kapcsán kérdés merül fel önben, vagy kételyt érez, mert eddig máshogy gondolta, keresse fel kardiológus kezelőorvosát, és beszéljen vele e kérdésekről!
Akár kezdje így: „Doktornő/doktor úr, olvastam valamit egy könyvben, amely a koszorúér-betegségről szólt, és meglepődtem, mert eddig máshogy tudtam ezt a dolgot. Beszélhetnénk róla? Válaszolna pár kérdésemre?”
Személyes hatékonyságérzés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyéni szintű, diszpozicionális tényezők közül a személyes hatékonyságérzés koncepciója következetesen a megküzdést és alkalmazkodást befolyásoló igen fontos tényezőnek bizonyul. A személyes hatékonyságérzés a személy saját viselkedése hatékonyságára vonatkozó szubjektív elvárásait jelenti, a meggyőződést, hogy (akár nehezített körülmények, akadályok ellenében is) képes a vágyott cél eléréséhez szükséges cselekvések végrehajtására. [169] E tényező jelentősége nyilvánvaló: az egyénnek hinnie kell a kívánt viselkedés végrehajtásához szükséges képességeiben, a gondolkodási folyamatok, az érzelmi állapotok, a motiváció, a viselkedés és a változó környezeti feltételek kontrollálásával kapcsolatban. [170] Az öngondoskodás, egy betegséghez való alkalmazkodás összetett folyamata nem pusztán akaraterő kérdése. Az egyén viselkedésének, érzelmeinek, gondolatainak szabályozását lehetővé tévő képességek és készségek szükségesek hozzá, amelyek alapját a személyes hatékonyság érzése jelenti. Az énhez kötődő optimista meggyőződések („képes vagyok rá!”) befolyásolják a célokat, amelyeket az egyén kitűz maga elé, az erőfeszítést, amelyet a cselekvés végrehajtásába fektet, és a különböző akadályokkal szembeni kitartását – tehát a megküzdés, az alkalmazkodás folyamatának minden szakaszában fontos szerepet játszanak. [171]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyes hatékonyságérzés két külön mechanizmuson keresztül is támogathatja az egyén betegséghez történő alkalmazkodását. Egy megterhelő élethelyzetben – amilyen egy krónikus betegség – a körülmények kontrollálhatóságának, befolyásolhatóságának szubjektív értékelése jelentősen befolyásolja annak egyénre gyakorolt hatásait [172] (lásd a megküzdésről szóló V.3.1.3.2. alfejezetet). Egyfelől ekként az egyén szubjektív értékelése, hogy képes kontrollálni és befolyásolni bizonyos, akár stresszkeltő élethelyzeteket, csökkenti azok negatív fiziológiai és pszichoszociális hatásait. [173] Ahogy erről fentebb szó esett (lásd a IV.3.2.7. fejezetet) a stresszreakció nyomán fellépő élettani válaszok jelentős negatív hatást gyakorolnak számos egészségi mutatóra, és kifejezetten is, a kardiovaszkuláris rendszerre. A stresszhelyzet pszichés hatásainak – mint a szorongás, depresszió – csökkentése pedig további élettani, pszichoszociális és viselkedéses szinten segítheti elő a jobb megküzdést és alkalmazkodást (lásd a VI.4.4. fejezetet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második mechanizmust tekintve a személyes hatékonyságérzés az egészségviselkedések közvetítésével is pozitív hatást fejt ki az egyén betegségfeldolgozására és így egészségére is. Ahogy ezt már részletesen kifejtettük (lásd a IV.3.4. fejezetet): az egészséget védő viselkedések jelentős szerepet játszanak egy krónikus betegség lefolyásában, annak kimeneteleinek befolyásolásában, végső soron az egyén egészségi állapotának alakulásában. Továbbá az öngondoskodás, egy betegség hosszú távú menedzselése a krónikus állapothoz való alkalmazkodás egyik alapvető pillére. A személyes hatékonyságérzés – egyaránt hatva az egyén motivációjára, célkitűzésére, erőfeszítésére és kitartására – jelentősen támogatja mind az egészségmagatartás, mind az öngondoskodás folyamatait (ennek részletes kifejtését és gyakorlati implikációit lásd a VI. fejezetben).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt demonstrálva empirikus vizsgálatok rámutattak, hogy a személyes hatékonyságérzés magasabb mértéke bejósolja a krónikus betegségekhez történő sikeresebb alkalmazkodást, a tünetek hatékonyabb kezelését, a gyógyszeres terápiával való jobb együttműködést, a pszichés distressz alacsonyabb szintjét, [174, 175] valamint támogatja a mindennapi kihívásokkal való megküzdést, és együtt jár a műtét utáni gyorsabb felépüléssel is. [169]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyes hatékonyság érzése négy fő forrásból származhat. [169] A hatékonyságérzést legerősebben befolyásoló információk a korábbi személyes pozitív tapasztalatokból származnak. Az a személy, aki úgy érzi, a múltban sikeresen nézett szembe számos kihívással és feladattal, erősebb meggyőződést alakít ki arra vonatkozóan, hogy a jelen vagy a jövő kihívásaival is meg tud küzdeni. A személyes hatékonyságérzés következő forrását az úgynevezett behelyettesítő, megfigyeléses tapasztalatok jelentik. A személy megfigyeli, ahogy mások végrehajtanak egy adott (bonyolult, a személy számára ismeretlen stb.) cselekvést, látja annak következményeit, így önmagára vonatkoztatva növekszik benne a meggyőződés, hogy erőfeszítései növelésével vagy fenntartásával ő is sikert érhet el. A hatékonyságérzés harmadik forrása a szóbeli meggyőzés, az egyén számára fontos társak bátorítása, buzdítása. Ez azonban főképp akkor gyakorol jelentős hatást az egyén személyes hatékonyságérzésére, ha az egyén számára hiteles, összhangban van a saját tapasztalataival (anélkül alaptalannak, hiteltelennek tűnhet a bátorítás). Végül az egyén aktuális érzelmi, fiziológiai állapota is befolyásolja a személyes hatékonyságérzést. Stresszkeltő vagy fenyegető szituációkban, amelyek megemelik az egyén szorongásszintjét, a személy úgy érezheti, hogy sérülékenyebb a helyzet okozta stresszel szemben, és kevésbé képes sikeresen megküzdeni azzal (lásd a 29. kitekintő ablakot).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

29.
A személyes hatékonyságérzés növelése
 
  1. Egy új helyzettel szembenézve idézze fel, hogy korábbi, hasonló helyzetekben hogyan cselekedett! Mi segített megoldani a helyzetet? Ezek a képességek rendelkezésre állnak, használhatóak most is? Emlékeztesse magát: ha korábban már sikeresen megoldott hasonló (és számos más helyzetet), most is sikerülhet ugyanez!
  2. Ismer valakit, aki hasonló helyzettel nézett szembe? Meg tudja őt kérdezni a tapasztalatairól? Ő hogyan oldotta meg azt a helyzetet? Milyen erőforrások, milyen cselekvések segítették ebben? Elérhetőek ezek az erőforrások önnek is? Ha nem, mit kell tennie, hogy megszerezze őket? Ne feledje: ha az ismerősének (például egy betegtársának) sikerült, önnek is sikerülni fog!
  3. Ossza meg céljait, terveit családjával, barátaival! Kérje őket, hogy támogassák, biztassák önt azok megvalósításában, különösen akkor, ha ön aktuálisan kevesebb erőt érez magában, hogy véghezvigye, amit tervezett!
  4. Mindenkivel előfordul, hogy egyszer-egyszer fáradtabb, akár rosszkedvű, és nem találja magában a motivációt, hogy megtegye, amit tervezett (például hogy este elmenjen kocogni, ahogy mindig szokott). Ne ostorozza ezért magát! Inkább tegye, amihez kedve van és tervezze el, hogy mikor fogja bepótolni az elmaradt tevékenységet! (Például másnap reggel korábban felkel, hogy pótolja az elmaradt mozgást).
 
Kontrollképesség
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az észlelt kontroll (és a konceptuálisan igen hasonló fogalmak: belső kontrollos orientáció, észlelt személyes kontroll, személyes hatékonyságérzés) azon meggyőződést jelenti, hogy az egyén képes befolyásolni saját belső állapotait (érzések, gondolatok stb.) és viselkedését, képes hatást gyakorolni környezetére és elérni a kívánt kimeneteket és eredményeket. [176] A fentebb tárgyalt személyes hatékonyságérzéshez hasonlóan, a kontrollképesség központi tényezőként játszik szerepet a stresszteli szituációkkal való megküzdésben, egy nehezített élethelyzethez történő alkalmazkodásban, így befolyásolva az egyén egészségét is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen fontos azonban különbséget tenni a tényleges kontrollképesség – amely az egyénnek egy esemény feletti objektív, tényleges befolyásának mértékét jelenti – és az észlelt kontroll között, amelynek a valóságos hatóképességgel való összefüggése akár igen kismértékű is lehet. Érdekes – ám e tényezők kölcsönösen szubjektív természete okán érthető módon – az észlelt kontroll sokkal erősebb pozitív kapcsolatban áll a pszichés és szomatikus egészségi mutatókkal, mint az objektív hatóképesség. A valódi kontrollképesség elegendő lehet, hogy a szubjektív kontrollérzet megéléséhez vezessen, ám nem szükségszerű a kapcsolat; utóbbi eset – amikor az észlelt kontrollérzet tényleges hatóképesség nélkül jelenik meg – az „illuzórikus” kontroll fogalmával írható le. [176]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontrollérzet típusait tekintve megkülönböztethető az elsődleges és a másodlagos kontroll koncepciója, [177] amely különbségtevésnek jelentős gyakorlati implikációi vannak. Az elsődleges kontroll során az egyén közvetlen befolyást gyakorol a kimenetekre azáltal, hogy megváltoztatja a helyzetet vagy a körülményeket, annak érdekében, hogy azok jobban illeszkedjenek egyéni céljaihoz, szükségleteihez. A másodlagos kontroll gyakorlása esetén az egyén saját magát (az érzelmeit, gondolatait, attitűdjeit, elvárásait stb.) változtatja meg, hogy az jobban illeszkedjen a szituációhoz (átkeretezés, jelentéskeresés stb.), ezáltal kompenzálva a képtelenségét, hogy magát a helyzetet változtassa meg. Az elsődleges és másodlagos kontroll ilyetén megkülönböztetése összekapcsolható a korábban említett problémafókuszú és érzelemfókuszú megküzdési módok koncepcióival. A megküzdési stratégiák jelentős vonása – bármely típusról legyen szó – hogy fenntartják és megerősítik a kontrollérzetet, miközben a kontrollérzet hatékony megküzdési stratégiákhoz vezet. E megküzdési stratégiák a helyzet sikeres kezelését eredményezik, amely – ismét – megerősíti az egyén kontrollérzetét, fenntartva ezzel egy pozitív, önerősítő kört.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elsődleges kontrollérzet kapcsán azonban fontos hangsúlyozni annak adaptivitásának helyzetfüggését. [100] Egy krónikus betegség esetén ugyanis, amikor az elsődleges, a helyzet megváltoztatására irányuló kontroll nem gyakorolható (hiszen maga a problémahelyzet – a betegség ténye – nem megváltoztatható), kifejezetten káros következményekkel járhat az elsődleges kontrollra való törekvés. Ilyen helyzetben megoldást jelenthet, ha az egyén az ok következményei felett igyekszik kontrollt gyakorolni. [178] Egy betegség következményei kapcsán az egyénnek szükséges kontrollt gyakorolnia – ahogy ez már kifejtésre került – a betegségre adott érzelmi válaszai, társas kapcsolatai, fizikai tünetei, valamint a betegségével és az annak kezelésével összefüggő információk felett. E váltással (az elsődleges és másodlagos kontroll között) megőrizhető az egyén kontrollképessége, hatékonyabbá válik betegségmenedzselése, valamint elkerülhetők a kontrolltörekvés eredménytelensége miatti negatív érzelmek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az áttolt kontroll a figyelem átváltását jelenti az egyén életének betegség által érintett területeiről és veszteségeiről életének és funkcionálásának azon területeire, amelyeket a betegség nem vagy kevéssé érint, így azokhoz kapcsolódóan a kontroll továbbra is sikerrel gyakorolható (lásd a szelekció-optimalizáció-kompenzáció modelljét a 26. kitekintő ablakban). Az áttolt kontroll jelensége kapcsán azonban hangsúlyozandó [100] az „új” tevékenység vagy életterület egyén általi, belső motivációból választott jellege. Az áttolt kontroll gyakorlása során az egyén egy más életterületen bekövetkezett veszteség pótlására, egy kiesett funkció kompenzálására tesz kísérletet. Annak érdekében, hogy ez a kompenzáció az egyén pszichés jóllétének fenntartáshoz vezethessen, fontos, hogy a választott, új tevékenység vagy életterület ne külső tényezők (más személyek vagy kényszerítő életkörülmények) által meghatározott legyen, hanem olyan, az egyén számára az önmegvalósítást, a kreatív energiák mozgósítását szolgáló aktivitás, amely a személy saját érdeklődésből származik, így kompenzáló funkcióját valóban betöltheti (lásd Dénes esetét a 30. kitekintő ablakban). [100]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További kapcsolódó konstruktum a kontrollhely koncepciója, [179] ahol a „hely” kifejezés ebben a kontextusban a kontroll forrására utal. A belső kontrollhely orientációjával rendelkező személy hisz benne, hogy a kívánt kimenetet a saját cselekvése nyomán vagy belső vonása (például személyisége), illetve képességei mozgósításával idézheti elő. A külső kontrollorientációval rendelkező személy ezzel szemben nem hisz abban, hogy ő maga befolyásolhatná a szituáció vagy a körülmények alakulását, azokat külső tényezőknek (más emberek, sors, véletlen) tulajdonítja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

30.
Áttolt kontroll: Dénes (62) esete
 
Dénes egy autóértékesítéssel foglalkozó, ismert cég középvezetőjeként dolgozott, amikor miokardiális szívinfarktuson esett át. Noha az infarktus kiterjedtsége nem volt nagyon súlyos, és a beavatkozás is gyorsan megtörtént, Dénesnek szembe kellett néznie vele, hogy jelen állapotában jelentősen vissza kell fognia magát a pszichés és fizikai megterhelés tekintetében. Mint Dénes elmondta, azt a legnehezebb elfogadnia, hogy – noha vezetőként megszokta, hogy ő irányít – ebben a helyzetben azt éli meg, hogy teljesen tehetetlen, és semmit nem tehet a betegsége ellen, nincs kontrollja az élete fölött. A betegségével kapcsolatos ismeretek és a kezelés lehetőségeinek megismerése után azonban megváltozott Dénes attitűdje. Megértette, hogy noha a betegsége nem gyógyítható, de kezelhető, és a kezelés – a kórházi távozást követően – rajta áll legnagyobbrészt, ezt tudja irányítani. Így Dénes elengedte a gyógyuláshoz kötődő kontrollt, és a fókuszát áthelyezte a kezelésre. Utánajárt és megismerte a gyógyszereit, pontosan megértve, hogy melyik mire való és miért fontos a szedésük. Információkat gyűjtött arról, hogy milyen életmódbeli változtatások a legfontosabbak a koszorúér-betegség lefolyása szempontjából, és beiratkozott egy stresszkezelő csoportra, hogy hatékonyabban legyen képes megküzdeni a munkájához kötődő stresszel és megtalálni a munka és a magánélet közötti egészségesebb egyensúlyt. Ezen információk és a viselkedésváltoztatás hatására Dénes úgy érezte, hogy amennyire lehetséges, ő az, aki kontrollálja és befolyásolja a betegségét, ezáltal az életét, minek nyomán a korábbi szorongása szinte teljesen megszűnt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megjegyzendő továbbá, hogy amennyiben a (befolyásolni kívánt) kimenet az egyén egészségi állapota, az egészséggel összefüggő kontrollhely (vagy egészségkontrollhit) fogalma [180] is megjelent a szakirodalomban. E tekintetben az egymástól független belső, valamint a külső egészségkontrollhit koncepciói ismertek. Előbbi esetében az egyén meggyőződése, hogy elsősorban neki magának van befolyása egészségére, míg utóbbi esetében úgy véli, jelentős mértékben külső tényezőktől (családtag, egészségügyi szakember, szerencse, sors stb.) függ az egészségi állapota. Több vizsgálat igazolta, hogy a belső egészségkontrollhittel rendelkező személyek több egészségvédő viselkedést folytatnak, [181] együttműködőbbek a terápiával, [182] pozitívabb elvárásokkal viszonyulnak egészségi állapotuk alakulását tekintve, [183] hamarabb térnek vissza munkájukhoz, [184] és kisebb mértékű stressz élnek meg betegségük kapcsán. [185] Az elsődleges/másodlagos kontroll kapcsán hangsúlyozott szituációfüggőség azonban itt is lényeges. Egy belső egészségkontrollhittel rendelkező személynek egy krónikus betegség fennállása esetén jelentős frusztrációt, csalódottságot és tehetetlenségérzést okozhat, ha azzal szembesül, hogy minden törekvése, aktív és máskor eredményhez vezető megküzdési stratégiája haszontalan az egészségének jelentős javulásához, akár a teljes gyógyuláshoz. Noha a koszorúér-betegség azon betegségek közé sorolható, amelyek a megfelelő terápiás előírások követésével sikerrel menedzselhetők, mégis kiújulhat a betegség, bekövetkezhet állapotromlás. Ilyen esetekben a kontrollérzet rugalmas átváltása („nem tudom a betegségem minden aspektusát befolyásolni”; vagy áttolt kontroll) megvédheti az egyént a kontrolltörekvése sikertelensége miatti negatív érzésektől („minden megtettem, mégis romlott az állapotom”). Fontos elfogadni, hogy az egyén nem rendelkezik tökéletes kontrollal a koszorúér-betegség minden vonatkozása (tünetek, lefolyás stb.) fölött, ám fontos felismerni, hogy mely területeken tartható fenn mégis a kontroll (akár a betegség – például a vércukorszint kontrollálása –, akár az élet más területei – például társas kapcsolatok – vonatkozásában).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek ismeretében könnyen belátható, hogy az észlelt kontrollérzetnek jelentős szerepe van az egyén egészségének fenntartásában, fejlesztésében, egy betegséggel való megküzdésben és az ahhoz való alkalmazkodásban is. A megküzdés és a kontrollérzet összefüggéseire építve továbbá megállapítható, hogy bármiféle egészségfejlesztést, betegségmegelőzést vagy a betegséggel való megküzdést segítő intervenció és eszköz (információátadás és -szerzés, a döntéshozatalban való részvétel, készségfejlesztés stb.) egyúttal az egyén kontrollérzetének növelését is célozza.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave