Kulcsár Szabó Ernő

Mi a műalkotás?


Az irodalomtudomány szigorúbban vett poetológiai eszközeivel sem könnyű felderíteni, hogy miben áll közelebbről az a bizonyos „Márai-dallam”, amelyről említést tesz ugyan minden valamirevaló Márai-tanulmány, ám többnyire úgy, hogy aztán sorsára is hagyja a jelenséget. Márpedig az, amit erre a prózára vonatkoztatva hozzávetőleges pontossággal, de meglehetősen homályos jelentéssel már a korabeli kritika, sőt maga az író is „dallamnak” vagy „dallamos hangnak” nevezett, a Márai-epika legszembeötlőbb jegyeinek egyike. Annak ellenére azonban, hogy szilárd recepciós konszenzus övezi e megfigyelést, feltűnően hiányos, a nyelvművészeti sajátosságok tekintetében pedig kifejezetten keveset mondó mindaz, amit a szakirodalom eddig kézzelfogható érvénnyel felhalmozott ennek a dallamos hangnak a működéséről. Összefügghet ezzel persze, hogy Márai szépprózai műveinek gyakran „egyszólamúként” értett vallomásos karaktere retorikailag nem könnyen választható el a naplóstátuszú vagy éppen vademecumszerűen aforizmatikus, az épületes irodalom hagyományában álló szövegeinek szólamvezetésétől. Márpedig aligha járunk messze az igazságtól, ha azt vélelmezzük, hogy a Márai-mondat retorikájának ez a változékony, a koncentráló szólam/hangzás különös állandóságát mégis mindig megnyilvánító modalitása, amely az író minden műfajában felismerhető, nem egyéb, mint e művek irodalmiságának legfőbb poétikai megnyilvánítója.

Mi a műalkotás?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 812 6

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak. A könyv a strukturalizmus nagy hatású térbeli műfogalmával szemben a – szöveg és az olvasás köztes terében megképződő – műalkotásnak abból az időbeli létmódjából indul ki, amely a művészeti ágak közül egyedül még a zenének sajátja. A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szűntelen mozgásban lévő hatástörténetébe. A kötet előbb a szöveg művé válásának problémáit tárgyalja, majd olyan irodalmi olvasásmódra tesz kísérletet, amely megkerülhetetlennek tekinti a közlés hangolt beszédszerűségét s vele a dikció, a modalitás, a ritmus, a prozódia, a dallamvonal és a frazírozás poétikai teljesítményét. Mert nélkülük a műbeli igazság nem művészetként történik meg velünk. A költészetben Rilke, Babits, Benn, Szabó Lőrinc és Nemes Nagy, az epikában Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi és Márai alkotásai állnak az értelmezések előterében. A szakmai értékelésből: „A bonyolult összefüggéseket világos okfejtéssel tárgyaló, módszertani értelemben is hiánypótló könyv nemcsak a szakemberek és a művelt közönség köreiben találja majd meg érdeklődő olvasóit, hanem az egyetemeken is fontos oktatási segédanyag lehet, mint ahogy 20. századi irodalmi hagyományaink középiskolai közvetítését is hatékonyan segítheti elő.” (Szirák Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-szabo-mi-a-mualkotas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave