Miért maradt el térségünkben a nagy gazdasági csoda? Miért lett úrrá Közép-Európán is az illiberális politikai és gazdasági irányzat, aminek értelmezésére közgazdászok, szociológusok és politológusok is törekednek – egyelőre inkább vitát kiváltva, semmint kétségtelen sikereket elkönyvelve. Miért veszett el Közép-Európa a liberalizmus minden válfaja számára, amikor egy évtizede többnyire még csak az volt a kérdés: miféle liberalizmus lett úrrá rajtunk (Bohle–Greskovits, 2012). A szép számú három évtizedes visszapillantás (Andreff, 2021) megjeleníti a szakma megosztottságát. Egyesek a gazdaságpolitikát, mások az elégtelen intézményépítést, ismét mások az illiberális fordulatot vagy éppen az Európai Unió tehetetlenségét említik, ami mélyülési terveinek meghiúsulásából fakadt. Ritkábban, de nem kivételként találkozhatunk a hosszú távú pályafüggőség érvével. Eszerint Közép-Európa sosem volt igazán az atlanti térség és civilizáció szerves része, annak legföljebb perifériáján vegetált. Törekedett ugyan a centrumba, ezt azonban sosem érte el teljesen (Berend, 2021; Morys, 2021). Jóindulatúbb értelmezésben Közép-Európa a Nyugat nyúlványa, arra hajaz ugyan minden lényeges elemében, de mégsem éri be teljesen egyetlen időszakban vagy síkon sem (Halecki, 1980). Ha pedig ez az értelmezés áll, akkor a „miért hagytuk, hogy így legyen?” ugyan jól hangzó, de mégsem jogos kérdés. Hiszen ha az útfüggőség ennyire egyértelműen meghatározó – és bizony a közgazdaságtanban meg a történelemtudományban is igen erős a determinisztikus szemlélet jelenléte –, akkor nem „hagytuk”, hanem megtörtént velünk. Talán nem is történhetett másképp.