Az elmúlt évtized összefoglalása a latin-amerikai régiót legalább sztereotípiáiban ismerők számára vélhetően nem okoz meglepetést. Az ország népessége folyamatosan növekedett, és a növekedési pályán marad, a növekedési ráta azonban csökken – a Világbank adatai szerint valamivel 1 százalék fölötti népességnövekedési és 2,13-as termékenységi rátával. A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedben 75 év körül stagnált. A medián életkor 2020-ban 29,2 év volt. Az írni-olvasni tudók aránya a népességben 95 százalék körüli. Az urbanizációs ráta a 80 százalékos határ felett mozog, azonban az informális szektorban foglalkoztatottak aránya kiemelkedően magas. Az ország PPP-alapon számított részesedése a világ GDP-jéből a 2016-os 2,06 százalékról 2020-ra 1,86 százalékra csökkent. A korai dezindusztrializációnak Mexikó esetében kevésbé lehetünk szemtanúi; az ipar hozzájárulása a teljes kibocsátáshoz 2019-ben 30,15 százalékos, a mezőgazdaságé 3,47 százalék, míg a szolgáltatásoké 60,51 százalék volt. Az inflációs ráta stabilan alacsony szinten mozog. A hivatalos munkanélküliségi ráta 3-4 százalék körüli, amely adat az informális szektor jelentős kiterjedése miatt nem túl sokat mutat. Mexikó exportjának döntő részét továbbra is a feldolgozóipari cikkek alkotják, a legfontosabb külkereskedelmi partner az Egyesült Államok. Az importoldalról ugyanez mondható el, bár ott az USA dominanciája kisebb, Kína pedig jelentős részesedéssel bír. A GDP-arányos államadósság az egész évtizedben 60 százalék körül mozgott, a költségvetési deficit csak a Covid-járvány hatására mozdult ki a 2-3 százalékos GDP-arányos mértékből.