Az energiarendszer átalakításának igénye mint az európai versenyképesség hosszú távú biztosításának kiemelt területe nem új keletű, már jóval korábban megjelent az európai közgondolkodásban. Az európai versenyképesség és az energiaszektor összefüggésének elemzése nagy teret kapott a 2010-es évtized közepén, a gazdasági válságot követő kilábalás időszakában. Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG ECFIN) 2014. januári közgazdasági tanulmánya (European Commission, 2014) az európai versenyképességet veti össze más, meghatározó régiók versenyhelyzetével az energiaköltségek szempontjából. Az ECFIN-riport az egységnyi energiaköltség (Real Unit Energy Cost, RUEC)1 segítségével hasonlította össze az Európai Unió és globális versenytársai versenyképességét. A dokumentum szerint az energiaár kulcs-versenyképességi tényező a globális versenyben, de az egyes gazdasági centrumok eltérő hozzáadottérték-előállítási szerkezete jelentős mértékben képes csökkenteni az energiaköltségek abszolút hatását. Az EU RUEC-mutatója a vizsgált, 1995 és 2011 közötti időszakban folyamatosan nőtt, de ugyanez a tendencia a világ többi nagy gazdaságában is megfigyelhető. Az energiaköltségek egyre nagyobb mértékben befolyásolják a feldolgozóipar hozzáadott értékét globális szinten: az összes vizsgált ország esetében az energiaköltségek arányosan nagyobb mértékben nőttek, mint a hozzáadott érték. A vizsgált gazdaságok közül Japán és az EU szembesült a legmagasabb reál-energiaárakkal, amit azonban ellensúlyozott a feldolgozóipar jobb energiaintenzitása az amerikai és a kínai gazdaság adataival összevetve. A drága energia az erőforráshiánytól szenvedő európai és japán gazdaságban már az 1990-es években megindított egy adaptációs folyamatot, amellyel ezek a gazdaságok képesek voltak ellensúlyozni a kedvezőtlen árhatásokat.