A kockázatitőke-befektetők körét a finanszírozott cégek életében betöltött szerepük alapján két csoportra lehet osztani. Az úgynevezett klasszikus kockázati tőke a cégek indulását, életének korai szakaszát, valamint terjeszkedését finanszírozza. Ezek a klasszikus funkciót betöltő, kockázati tőkét nyújtó alapok rendszerint kisebbségi tulajdoni hányadot szereznek, és olyan átváltható értékpapírok révén igyekeznek irányítani az általuk (is) finanszírozott céget, amelyekkel a befektetők számára lehetővé válik a tőke és a hitel közötti átjárás. A klasszikus kockázatitőke-befektetők jelentős részt vállalnak az innovatív, új cégek létrehozásában és felnevelésében. A kockázatitőke-befektetők másik csoportját alkotó úgynevezett magán-tőkebefektetők már érett vállalatok tulajdonosi körét változtatják meg, amelyek révén ellenőrzést biztosító tulajdoni hányadot szereznek az általuk felvásárolt cégekben, és a vállalatátvételt jellemzően saját tőke és hitel kombinációjával finanszírozzák. E kivásárlások esetében a felvásárolt cégek a kivásárlást megelőzően rendszerint potenciáljuk alatt teljesítenek, azaz a kivásárlók a nem kielégítő teljesítményű cégekbe fektetik be tőkéjüket. A kivásárlások egyaránt értéket teremthetnek új növekedési stratégia, a befektetést követő további felvásárlás, új kutatás-fejlesztési és marketingkezdeményezés, nemzetközi terjeszkedés révén. A befektetők célja a kockázatitőke-befektetők mindkét csoportjánál azonos: a (rész)tulajdonukba került vállalkozást közreműködésük révén értékesebbé tenni, és ezt a többletértéket tulajdoni részesedésük eladásakor elismertetni a piaccal (Karsai, 2012).