A piltdowni majomember koponyájának megtalálása igazi szenzációnak számított. A bulvárlapok versengve hozták a hírt: előkerült egy újabb „láncszem” az emberré válás történetében. A leletről azonban – amelyet a majom és az ember közötti összekötő kapocsnak tekintettek – csak negyven év elteltével derült ki, hogy egy majom állkapcsából és egy ember koponyacsontjából barkácsolták össze… A maradvány tehát közönséges hamisítvány volt. A dolog annál érdekesebb, mert az a legvalószínűbb, hogy a csalást maga Charles Dawson (1816–1916), a lelet leírója, korának jó nevű ügyvédje és egyben műkedvelő paleontológusa követte el. Dawson sokat tett a sussexi polgárokért, közösségének megbecsült tagja volt, ám többre vágyott. Mint amatőr paleontológus és archeológus ásatásokat végzett, s keze alól sorra kerültek ki az érdekesebbnél érdekesebb maradványok. Dawson arra számított, hogy tudományos munkájának elismeréséül beválasztják a Royal Societybe, s abban is reménykedett, hogy végül lovaggá ütik. Merész álmai azonban nem váltak valóra – noha a nevezetes angol földtani társaságnak már nagyon fiatalon (21 évesen!) tagja lett, a társadalmi megbecsülés áhított csúcsaira sohasem jutott fel. Pedig ő „mindent” megtett… Mint utólag kiderült, nemcsak fő „találmánya”, a piltdowni ember, hanem legalább még három tucat felfedezése is csalásnak tekinthető.